• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Szomb. Dec. 09, 2017 8:39 am

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Laura Miltown










avatar



Pént. Ápr. 01, 2016 12:48 pm
Vendég
Vendég



Laura + Miltown
"Qui venatur venationem est nobis"

● becenév: Laura, Lora
● születési hely, dátum: New York, 1996. 10. 01.
● kor: 19
● faj: Hunter
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Victoria Justice
● karakterfajta: Jelen

Viki ● 16 ● Dorothy Young ● 3 év szerep, kihagyásokkal
you're still have all of me

Mint azt már sokan észrevehettétek gesztenyebarna hajam nagy hullámokban omlik végig a hátamon és a vállaimon. Bőröm hófehér, már-már hulla színű, de annál mosolygósabb. Rengeteget mosolygok, ami csupán szemöldököm vékony gördülését emeli ki. Az arcom hidegségén is dob egy fokkal, mikor komor vagyok, rideg az arcom, akkor egészen hulla színűnek látszik az arcom. Testalkatom az átlagnál egy nagyon kicsit vékonyabb, ám izmos is. Ezt azt hiszem, a sok íj használatnak köszönhetem. Hiszen míg egyre többen az újféle íjpuskát használják, addig én maradtam a régi, megszokott íjamnál. Lábaim meglehetősen nőiesek, amik elvárhatóak, hiszen erőteljesen formában tartom magamat. 164 centicskével büszkélkedhetek, amiért sokszor átkozom magam. Őszintén szólva gyűlölöm az átlagos testmagasságomat. Nem éppen vagyok nevezhető átlagosnak, így ez a magasság sem lesz sosem a kedvencem. Most pedig áttérnék a ruházatomra is. Sok féle ruhát elhordok, bár nem mind, amit szeretek is hordani. Azt hiszem a nadrág az egyetlen, amiből szinte (!) bármilyet felveszek. Hosszútól a rövidig, rózsaszíntől a tereptarkáig, melegítőtől a cicanadrágig. Persze vannak kivételek, de ebbe nem mennék bele. Kedvenc ruha együttesem a tereptarka háromnegyedes farmer és a hozzá tartozó sötét sárga blúz. Apropó blúz, imádom a blúzokat, egyszerűen bámulatos ruhadarabok.

Hol is kezdjem, rengeteg szó van, ami leír engem. Ilyenek például a kedves, barátságos, bátor, néha szétszórt, sokszor egoista, segítőkész és még sorolhatnám. Mit mondhatnék, rengeteg ideig alakult a személyiségem. Volt időszakom mikor szinte csak rossz tulajdonságom volt. Ezek az évek során egyre inkább csak elhalványultak. S már-már csak jók igazak rám, bár az egoizmusomtól nem tudtam megszabadulni, akárcsak a szétszórtságomtól. Ennek ellenére büszke vagyok arra, aki lettem. Az iskolában sokat tűnődtem, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Ennél pedig csak még többet azon, hogyan válljak jobb emberré. De talán elértem a célomat, jó úton haladok afelé, hogy fontos ember lehessek, hogy jót tegyek. A vadászatban viszont rendkívül makacs vagyok. Ha találkozok valakivel, aki bebizonyítja, hogy okom van a gyilkolásra, nem habozok. Persze nem megyek mindenkinek neki azonnal. Mindennek meg van a maga ideje. Csöndes gyilkos vagyok, így csöndben is várakozok.

when i was younger...

1996. 10. 01. – Ekkor születtem New Yorkban. Egy kis házikóban nevelkedtem a szüleimmel. Egészen boldog életem volt. Szeretetben nőttem fel, és barátaim is voltak. Mindig a ház körül játszottunk, szaladgáltunk. Minden ott romlott meg, mikor 13 éves lettem. Édesapám úgy kívánta én vigyem tovább a családi vállalkozást, mivel édesanyám kihúzta magát alóla. De talán jól is tette. Így hát vadásznak kezdett nevelni, kivitt az erdőbe és a fára helyezett ki céltáblákat. Majd mikor már jobban ment, állatokra vadásztunk. Na, az volt maga a pokol. Imádom az állatokat, s nekem az egy trauma lett a lelkemben, ami máig tátong. Majd 15 lettem és elvitt magával egy komolyabb vadászatra. Elmentem vele egy Beacon Hillsi kertvárosba és természetfeletti lényekre vadásztunk. De nem sült el olyan jól, mint azt gondolta édesapám. Nem tudtuk leteríteni azt a hihetetlen erős és gyors valamit. Azt hiszem egy vérfarkas volt. Ránk támadt. Édesapám, hogy védjen, feláldozta magát. A szörnyeteg előttem marcangolta szét, majd engem jól megszagolt és elfutott. Én csak sírtam, és sírtam, képtelen voltam abbahagyni a zokogást. A helyi seriff talált rám, és felhívta édesanyámat, aki értem jött. De nem hagytam ezt így annyiba ám. Visszavágytam arra a helyre. Meg akartam ölni azt a valamit, ami végzett az apámmal. Vérszomj hajtott, hogy visszamenjek. De egy éjszaka, egy teliholdas éjszakán meg is tettem. Kiszöktem, és visszamentem Beacon Hillsbe. De nem találtam az erdőben senkit és semmit. Ezután 2 hét magamba fordulás következett. Míg édesanyám igyekezett feldolgozni a történteket én csak arra tudtam gondolni, hogy az a szörnyeteg él és éppen valakit gyilkol. Egyetlen mondat erősített meg, amit még édesapám mondott nekem. Egy barátjától hallotta és nekem adta tovább. "Qui venatur venationem est nobis" azaz Levadásszuk, aki vadászik ránk. Napról napra egyre erősebben járt ez a mondat a fejemben. Tudtam mit jelent, határozottan tudtam. De nem lehettem annyira önző, hogy anyámat is belekeverjem ebbe az egészbe. Így hát mit sem gondolva megkértem, hogy költözzünk el, mert nem tudok tovább lépni. De anya valamiért Beacon Hillst választotta. Talán tudta, hogy legbelül erre vágyok. Találtunk egy gyönyörű lakást, igazán otthonosat. Megismertem sok embert az évek során, sok barátom lett, s néhány ellenségem is. Még olyanokkal is összebarátkoztam, akik nem teljesen emberek. De nem ez volt a fontos, hanem, hogy milyen emberek. Kedvesek voltak hozzám, én pedig ehhez mérten hűséges. Nem sokakkal veszekedtem, nem volt rá szükség, és nem is hiányzott. Minden teliholdkor az erdőt jártam, de nem találtam a rejtélyes szörnyeteg egyetlen nyomát sem. Ám egy nap… Még a születésnapom előtt a rejtélyes szörnyeteg talált meg engem, pontosabban minket. Aludni készültem az nap, mikor sikoltást hallottam a hálószobából. Megölte édesanyámat az a bestia. Onnantól kevésbé bíztam mindenkiben, több barátommal is elváltak útjaink és magamba zárkóztam. Többé nem akartam megtalálni a gyilkost, csak azt kívántam, senki ne haljon meg. Persze ez sem jött be. Hiszen rengeteg áldozata lett. Már 18 éves voltam mikor új erőre kaptam, és visszatértem az íjhoz és a nyilakhoz. Kimentem az erdőbe és gyakoroltam. Azért, hogy ha még egyszer felbukkan a bestia, egyszer és mindenkorra véget vessek az életének. Így is lett. Egy hónapomba tellett és végeztem vele. Valahogy egy hatalmas kő esett le a vállamról és egy pillanatig éreztem, mintha édesapám büszkén a vállamat fogná és megköszönné. De ezután semmi. Üres lett az életem és az iskolát is befejeztem. Nem volt semmi csak az unalmas hétköznap. Mivel tenni szerettem volna valamit, mint az idáig is, így munkát kerestem. Egy kis szerencsével felvettek a helyi kórházba sürgősségi kisegítőnek. Így a munka mellett maradt időm az íj használatot is gyakorolni. Továbbra is vadásztam a természetfelettiekre és közben segítettem életeket menteni. Megtanultam rengeteg mindent és sokszor már nem én éreztem magam kisegítőnek, hanem az igazi sürgősségis.
Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Ápr. 01, 2016 3:20 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Vadászka Cool
Nagyon kis érdekes előtörténettel szolgáltál nekem. Élveztem olvasni, a soraid itatták magukat. Ha eltakarnám a képet, még akkor is rátudnék jönni, hogy néz ki a karatker. Nagyon szépen összeszedett volt ez, úgy, mint a jellem. Nekem az is tetszett. A történeted pedig szívszorító. Nehéz lehet egy vadász családban felnőni. A bestián bosszút áltál, mi jön most? Ne feledd, hogy a bosszú, bosszút szül. Vigyázz a hátsódra, mert könnyen fűbe haraphatsz. Futás foglalózni, és jáááátszani *-*


Vissza az elejére Go down
 
Laura Miltown
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Laura Swanson
» Laura Kinney

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: