HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Elliot Marsham








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Ápr. 01, 2016 12:50 pm

(Dr.) Elliot + Marsham (PhD)
"My computer can't handle the rendering..."

● becenév: Eli
● születési hely, dátum: San Francisco, 1990.06.23..
● kor: 25
● faj: ember
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Mark Edward Fischbach
● karakterfajta: jelen

(25x)NO ● 25 ● nope ● van
you're still have all of me

Nem én vagyok a legegyszerűbb ember, de a legbonyolultabb sem, annyi szent. Kezdjük az elején. Anyukám koreai, ami igencsak meg is látszik rajtam. 178 centi magas vagyok, fekete hajjal és a hozzá passzoló sötétbarna szempárral. Ami a legfeltűnőbb: elég jól sikerült kigyúrni magam a stresszlevezetési edzéseimnek hála. Először lehet nem is meglátni fogsz, hanem meghallani. Tökéletes fejem és hangom van a rádiózáshoz mondjuk! Ehhez képest olykor YouTube-ozok és fizikustársaimnak hablatyolok idegesen Skype-on. 25 évesen két doktorim van, előfordul, hogy kibukik belőlem a zseni és elvárom tőled, hogy Euler-módszerrel kövesd az én gondolkodásbeli lólépéseimet, de hé... ha túléled cserébe meghallgatod a gyökér röhögésem. Ugye, hogy jól hangzik? (Nem reklámozom viszont tudok énekelni és nagyon sokáig hegedültem is...)

when i was younger...

Még egy kartondobozra rakom a sörös dobozom, de a tekintetemmel vadul keresem a helyet ahová majd az asztalomat veszem. Új a ház, új a város is nekem. Eddig legalább ismerős helyekre lettem költöztetve, most azonban egészen más a helyzet. Most kicsit ki lettem pakolva a problémás közegből, hogy tudjak a kutatásomra koncentrálni. Hat hete ugyanis betörtek hozzám elvitték a gépem, a merevlemezeket... mindent. Otthon kellett volna maradom, tudom, hogy az lett volna a helyes döntés, de Will, az a vadbarom, elrángatott magával kocsmázni. Nem elég, hogy kiraboltak és pánikrohamot kaptam, utána még a főnök úgy ordított velem, hogy éppen csak a hajam nem lobogott a szájszelében.
Utána persze Garriot cinikus megjegyzéseivel is meg kellett birkóznom. Valaki ugyan árulja már el nekem, hogy a nőknek miért az a fixa ideája velem szemben, hogy ha padlón vagyok, akkor még belém is rúgnak! A genyónak meg nem merek visszaszólni, mert vadászpilóta és kinézem belőle, hogy fejsimogatás helyett lepörgőrúg engem, mint Chuck Norris. Ez nem azt jelenti, hogy nem sírom vissza a Cape Canaveralban töltött időm, de teljesen nem is érzem magam biztonságban... még papírra kell néznem, ha el akarom mondani a címem. Beacon Hillsben! Fegyvert nem hozhattam magammal, személyesen Lady Sátán vette ki a kezemből a SIG Sauer-t és szedte szét.
Leülök a szedett-vedett kanapéra és összecsapom a kezeimet. Fel kéne hívni Will drágát... Na, hol a telefonom? Kis matatás után fonom az ujjaim LG-re és tárcsázom elálló fülű cimborám számát. Kicsörög és csupán öt másodpercet kell várnom arra, hogy fel is vegye tényleg a telefonját.
- Will, Will, Will, Will... - darálom neki, mintha nem éjszakás lett volna és most fejben nem küld el éppen az anyám valagába. - WILL! - az utolsó már szinte recseg, ahogy kifulladok.
- Tesó vegyél vissza a cigivel... Amúgy el sem hiszed, hogy mennyivel kellemesebb élmény vagy, amikor csak a hangod lehet hallani és a fejed nem társul hozzá. - a morgását elfojtja a vonal másik felén, ahogy cigit illeszt a szájába. - Ó, Garriot üzent neked. Csak azt áruld már, hogy mikor feküdtél le vele?
Megáll bennem az ütő egy pillanatra és fejben Google-özök a fájlok között a fejemben. De nem találom, át kell mennem a részeg emlékfoszlányaimhoz és ott lelek az igazságra.
- Három hónapja...? - bizonytalan a hangom és fintorgok is kicsit. - De, miért kérdezed? El akartam amúgy újságolni, de nem jutottam el odáig.
- Na, mondom akkor a jó hírt és a rosszat. A jó hír, hogy átmentél az összes alkalmasságin, ha kész az egyenlet, akkor elkezdheted a felkészülést és mehetsz az űrbe. - az utolsó szó hallatán pattanok fel a kanapéra és kezdek el ugrálni, majd a levegőbe bokszolok párat.
- Á, nem is tudom akarom-e hallani a rossz hírt... - nevetek. Minden rózsaszín, boldog és sikoltozni tudnék, mint egy kislány.
- Meredith Garriot azt üzeni, hogy baszd meg amiért miattad került a kispadra és, hogy terhes. A tiéd elvileg. - hopp, jókedvem hová lettél? Megállok és bámulok magam elé.
- Ez az eddigi legrosszabb áprilisi tréfád basszus! - ordítok a telefonba, Will pedig felüvölt a röhögéstől. Hallom, hogy potyognak a könnyei.
- Megérdemelted te szemét! Na sz'asz, majd beszélünk. - hörögni bírok még csak, amikor kinyom engem, de nem bírom levakarni az érzést: talán nem volt tréfa.  


A hozzászólást Elliot Marsham összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 13, 2016 6:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Ápr. 01, 2016 6:48 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Elliot! *-* úúú
Először a pb-det szeretném megdicsérni, mivel nagyon szeretem az olyan karaktereket, akik nem a tömegarcokkal vannak megalkotva, hanem valami egyedi alanyt választanak hozzá. Ezt eltaláltad.*-* A másik pedig a neved. Imádom a keresztneved, és olyan jól cseng a Marsham-mal.:3:
Térjünk a lapodra... Már chat-en emlegettem, hogy ígéretes karakternek tűnsz, és, bár megtudtam dolgokat róla, még mindig fúrja az oldalam mi lesz vele.*-* Sok lehetőséget látok benne, így mindenképp követni foglak játéktéren:3 Az írásodra térve pedig, valami hatalmas. Többször elvigyorodtam akaratlanul is a hasonlatokon, szóhasználaton. Remélem az a Garriot nem terhes, csak tréfa.Rolling Eyes Köszönöm, hogy olvashattalak, és örülök, hogy én engedhetlek utadra. Így nem is szaporítanám tovább a szóóóót;
Foglald le a pofid, és irány a játéktér! *-* úúú

Vissza az elejére Go down
 
Elliot Marsham
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: