HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Leopold Boucher








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Ápr. 02, 2016 11:17 am

Leopold Boucher
Viselkedési minta, instant színes borító,
kaméleon korszakban mondd, hol van az origó?
Ami belül az te, a többi tré,
az erős kiengedi magából, amitől fél.

● becenév: Leo
● születési hely, dátum: Párizs, 1997.05.12.
● kor: 19
● faj: ember
● nemi identitás: hetero
● play by: Simon Nessman
● karakterfajta: jelen

Leo ● vén mint az országút ● nincs multi ● 10+ év
you're still have all of me

187 cm magas, izmosnak mondható fiatalember. Gyermekként kifejezetten cingár volt, és ez kitartott egészen a kamaszkoráig. Egy évvel ezelőtt vette rá magát arra, hogy változtasson kinézetén, ugyanis az első nagy szerelme a "túl pálcika vagy" kifejezést használva kosarazta ki. Akkor döntötte el, hogy oda fog figyelni a mozgásra, az étkezésre, és hála a benne szunnyadó csalódottságnak, na meg a kitartásának, immár 75 kg-ra tornázta fel a súlyát, amihez már izmok is tartoznak. Az elmúlt évben sikerült megférfiasodnia, és a lelkét is megerősítenie annyira, hogy sikeresen ki tudott törni a beskatulyázástól. Talán ő az iskola legnagyobb meglepetése, hiszen egy nyár alatt nagyon sokat változott. A plusz kilók kissé teltebbé varázsolták arcát, melynek hála a lányok is előszeretettel nézegetik. Ő azonban egyáltalán nem foglalkozik az ábrándozó pillantásokkal, egyszerűen csak átnéz rajtuk, és a saját kis világába menekül. Kívülálló lett és talán épp ezért nem rendelkezik túl sok baráttal.
Külsejét tekintve mandulavágású szemek jellemzik, melyben örökösen valami csibészes fény csillog. Orra egyenes, ajkai teltek és örökös mosolyra kunkorodnak. Állkapcsa széles, melynek hála arca eléggé arisztokratikus - talán épp ennek köszönhető, hogy az emberek ha ránéznek akkor valami oknál fogva azt érzik, hogy ennél a fiúnál meg kell húzni egy bizonyos határvonalat, hogy nem lehetnek vele túlontúl nyitottak. Ez pedig nem áll messze a valóságtól. Nem kifejezetten emberbarát, bár ez nem a legjobb szó arra, hogy milyen is valójában. Ódzkodik a nagyobb társaságtól, mert valahol mélyen még mindig az a sebezhető kisfiú, aki évekkel ezelőtt volt. Félelmeit, önmagával szembeni fenntartásait és hibáit a zord és karcos jellemmel palástolja, ezzel is egy masszív falat felhúzva önmaga és más emberek közé. Ezen a falon pedig nem igazán lehet áttörni, vagy legalább is keveseknek sikerült.
Előítéletes, könnyen mondd véleményt másokról az alapján amit először lát, de csak azért, hogy ezáltal is könnyedén lebeszélhesse magát arról, hogy a másikat megismerje. Modora érces, karcos, és egyáltalán nem simogató. Ha vele beszélgetsz, akkor számíthatsz arra, hogy nem fog körüludvarolni. Eddig egyetlen tényleg nagyon jó barátja volt, akit pár hónappal ezelőtt veszített el. Az élményt még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznia és valószínűleg soha nem is fogja. Talán épp ezért is lett társaságkerülő, jól elvan a motorjával, na meg az úszással ami a lételeme. A sport miatt kitartó lett, és az elmúlt időszakban kacérkodik a harcművészeti ágakkal is, de csak azért, hogy legközelebb ne csak önmagát, hanem akár mást is meg tudjon védeni. Igazi harcos típus, bár ezt még nem sikerült önmagában realizálnia. Ha kicsit önmaga felé nyitottabb lenne, ha elfogadná magát olyannak amilyen, ha néha kicsit kimutatná a sebezhetőségét, sokkal többre is vihetné. Határozott, pontos és egyenes ember, ez pedig segítené az előre jutásban, abban, amivel jelenleg nem foglalkozik. Motiválatlan, nincsenek céljai, vagy amik vannak, azok sem olyan célok, melyekért tenni is kellene valamit. Egy gyöngyszem egy kagylóba zárva, mely csak arra vár, hogy megmutassák neki a világot.
Jelenleg végzős a középiskolában, és nem tudja hogy mihez is kezdjen. Úgy érzi, egyetlen szakma, hivatás sem az, amit csinálni szeretne. Ezelőtt még evidens volt, hogy a legjobb barátjával ugyanarra az egyetemre jelentkeznek, azonban mára ez Sam halála miatt már nem fontos kérdés az életében. Szíve szerint kimotorozna a világból, mindent hátra hagyna és remeteként élne egy erdő közepén, a világtól teljesen elzárva.
Természetesen a szülei egyáltalán nem nézik jó szemmel ezt a fajta motiválatlanságot, így elég sokat mondogatják neki, hogy Franciaországba kellene jelentkeznie, hiszen gyermekként ott éltek egészen öt éves koráig. Mivel francia felmenőkkel rendelkezik, és a szüleinek fontos volt megőrizni a múltjuk egy darabját, ezért folyékonyan beszél franciául, és az ország iránti is szeretetet is belé nevelték. Az más kérdés, hogy annyira nem vágyik Európába, bár valószínűleg ez a hozzáállás könnyedén megváltozna, ha tudná, hogy valójában miért is kellett az USA-ba költözniük. Múltjukról nem sokat tud, mint ahogy a költözésükről sem, lévén hogy a szülei nem igazán avatták be semmibe se. A titkokról eddig nem igazán vett tudomást, azonban amióta a barátját megölték kezd egyre érdeklődőbb lenni mindenféle történés iránt. Csak sejtései vannak szülei titkos életéről, és bizonyos fokig ez félelemmel tölti el a szívét. Hiszen ha kiderülne hogy hasonlóan gyilkosok leszármazottja talán nem lenne képes tükörbe nézni...

when i was younger...

A fegyver dörrenése az éjszaka közepén, és Sam hanyatló testének látványa volt az, mely az örökkévalóságig és még tovább az emlékeibe vésődött. Az ujjak végén lévő karmokról, a hatalmas tépőfogakról nem is vett tudomást, agya egyszerűen csak kizárta a nyilvánvaló tényeket azzal kapcsolatban, hogy legjobb barátjával valami "baj" van. Soha nem találkozott még ilyennel, és mivel mindez túl természetfeletti volt, nem is igazán tudta a dolgokat a helyén kezelni. Azt azonban igen, hogy a test milyen öntudatlanul dőlt el a park füvén, és a fiú vöröslő vére hogyan mocskolta be az amúgy karbantartott zöld gyepet.
Arcára a döbbenet néma sikolyt festett, és csak egy pillanatig hezitált, mielőtt még a fiú élettelen testéhez rohant volna. A telihold ragyogása megvilágította a tetemet, a békésnek egyáltalán nem nevezhető arcot, a sárgás szempárt, és a vöröslő hajkoronát, mely fegyverrel a kezében volt maga a halál. Soha nem hitte volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe kerül, hogy a kezei között fogja szorítani azt, aki az egyetlen barátja volt ebben az elkorcsosult világban, és hogy a jövővel kapcsolatos terveit egy vékony, aprócska lány fogja keresztülhúzni hatalmas flintával a kezében.
És most, hogy a világ teljes egészében kifordult önmagából, és hogy tudatosult benne hogy Sam a szeme láttára halt meg, a kétségbeesés könnyeket csalt a szemébe. Férfi létére képtelen volt visszafogni magát, hiszen elveszítette a legjobb barátját egy lány miatt, aki valamiért oly ismerős volt számára. Fejében egyetlen kérdés ismétlődött megállás nélkül. Miért? Miért? Miért?
- Mit tettél? Miért? És most mi a fenéhez kezdünk te idióta? Azonnal hívni kell a rendőröket, a mentőket! Megölted őt! - kiabálta torkaszakadtából már-már őrjöngő módon. Keze önkéntelenül kulcsolódott Sam nyakára, próbált bármilyen apró életjelet kitapintani, egy aprócska lüktetést, mely arra enged következtetni, hogy az élet még ha alig is, de legalább dobban a fiúban. Azonban hiába volt minden érintés, a halál már percekkel ezelőtt magával ragadta Sam lelkét, és félig talán a Leoét is. Lágyan, megsemmisülve fektette le a földre barátját, majd mint egy őrült, kikelve magából egyenesedett fel, és meredt rá a vörös hajkorona tulajdonosára.
- Te! Megölted őt! Ezért meglakolsz! Én nem fogom elvinni a balhét, életed végéig a sitten rohadsz majd, és remélem halálra ítélnek azért, amit tettél! Elvetted valaki életét! Megölted a legjobb barátomat! - fakadt ki a fiú, majd indult el a lány felé, nem épp kedves szándékkal. Soha nem emelt volna kezet nőkre, azonban most a kétségbeesés és gyász együttes erővel olyan gyűlöletet ébresztettek benne, mely miatt képes lett volna kezét a hófehér nyakra kulcsolni, és addig szorítani, míg azon az elbűvölő arcon nem játszik ugyanaz a rémület, mint a sajátján. Látni akarta a szenvedését, ahogyan ijedten levegő után kapkod, oxigénért, mely immár nem jut a tüdejébe. Érezni akarta a lány kezének csapkodását, ahogy megpróbálja ujjait lefeszegetni a torkáról, látni akarta ahogyan a csillogó szempárban lassan kihúny az élet...
És mielőtt mindezt megcselekedte volna, a bánat és a trauma miatt egyszerűen csak térdre hullt a lány előtt. Kezét a földön nyugtatta, testét remegés rázta, szeméből könnyek peregtek megállíthatatlanul, és egyáltalán nem bánta, hogy mennyire szánalmasan nézhet ki ebben a pillanatban.
Elvettek tőle valamit...
Valamit, ami mindennél fontosabb volt számára.
Még egy pillantást vetett a lány távolodó alakjára, mikor az visszafordult annak szemébe nézett és íriszei néma ígéretet tettek, ezzel pedig az ismeretlen is tisztában volt. Szája megremegett, egy pillanatra a sajnálat érzése suhant át csinos kis pofiján, majd lesütött szemekkel nézte az összeroskadt fiút.
Ennek nem így kellett volna történnie.
A sors néha kegyetlen.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Ápr. 02, 2016 1:27 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Leoooo *-*
Mit ne mondjak, szegény Isa már csalódott, hogy beregisztrálták a karaktert és eltűntek szó nélkül, de ahogy észrevettem, most a megfelelő kezekbe került. Egy szépen kidolgozott előtörténetet olvashattam. A jellem és a küllem, részletes bemutatást adott, hogy milyen is Leopold. Nem kellett volna félned a szószámtól, mert ez bőven megvan 400, meg hát volt rá példa, hogy egy kevesebbet írót is elfogadtunk. Szóval, nem is húznám tovább az idődet, mert így csak visszafoglak a bosszúdban. Ha hatalomra van szükséged, keresd fel az Alfa felemet, és ha érdekeset tudsz mutatni, megkapod. Futás foglalózni, és játszani! *-*

Vissza az elejére Go down
 
Leopold Boucher
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: