• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Max × Bree


Yesterday at 8:42 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Winter Blackwood










avatar



Szomb. Ápr. 02, 2016 3:44 pm
Vendég
Vendég



Winter + Blackwood
Then when I'm thirsty, I drink their blood

● becenév: Winnie, Pooh
● születési hely, dátum: Manchester, 1999.01.21.
● kor: 17
● faj: wendigo
● nemi identitás: hetero
● play by: Lua Perez
● karakterfajta: jelen

user neve ● kora ● Masló, Noah ● tapasztalat
you're still have all of me

Csudijó lenne ismertetni a külsőm és belsőm, mindenféle apró összefüggéseket felfedezni köztük, aztán egy összeállt képet kapni, mint az Eredetben. Az olyan jó érzés, nem? Mikor rájössz, hogy a legapróbb információmorzsa is egy fontos kulcseleme az összképnek, egyetlen darabka nélkül már nem értelmes az egész. Én kifejezetten szeretem ezeket, filmekben, könyvekben vagy akár dalszövegekben. Letaglóz, ugyanakkor egyfajta agybizsergető örömmel szolgál. Szerinted is?
Hát, ezt besz*ptad. Tiszta ellentmondás vagyok, komolyan, egyszerűen szánalmas. Még én is ki vagyok rá akadva, bár nem tervezek változtatni. Na, tessék, máris egy ellentmondás. Azt mondod, szerepet játszom? Jogos kérdés, lehet - de valahogy mégsem. Na, látod, miről beszélek? Tudom, most magyarázatra vársz, de azt mondanád, elcsépelt már ez a 'történt valami a múltamban' rizsa. Ezt mondja mindenki. Mondjuk, az is.

tűz ↔ jég
Ha a pokol grillezett sültcsirke színeiben pompázó hajkoronámat nem is vennénk figyelembe, megjelenésem úgy is megfelelően képviselné a forró badass madafaka stílust, ezt te sem tagadhatod. Kedvelem az érdekes kiegészítőket és a bonyolult összeállítású szetteket, francba a kényelemmel. Ha már ruhát viselsz, csináld jól és stílusosan - ...vagyis, inkább ne. Hagyd meg nekem a rivaldafényt. Kellemes érzés vonzani a tekinteteket, aféle önbizalomnövelő dolog, és az bizony nem árt a média fölénk magasló tornyainak árnyékában.
Igen ám, de hol is rejtőzik az a bizonyos jég? Persze, nevemen kívül. Ugyanott, ahol egy pohár üdítőben találnád - legbelül. És ne szólj be a hasonlatért, egy üveg kóla teljesen jól kiegészítené a grillcsirkét. Na, ki a bolond? Úgy tűnik, mégis előbújik itt egy-két összefüggés. De megint elkalandoztam, kanyarodjunk csak vissza.
A legnagyobb zavar kiváltója az volna, hogy bár boldogan vagyok vizuális legelőrét a világ marhái számára, nem vagyok alkalmas a múú-zásuk befogadására. Hívhatsz antiszociálisnak, én meg mondhatom, hogy én a hallgatásban vagyok jó - de valljuk be, a lehető legkevésbé sem érdekel a mondandód, vagy éppen a problémáid. Jó nekem a sarokban egyedül. Oké, nem mindig, de csitt, kell az imidzsemhez. Ha netalántán mégis sikerült beférkőznöd valahogy a pohár belsejébe és még nem csípkedett szét a szénsav, csak szólok, számíts hullámzó hozzá(d)állásra. Igen, gondjaim vannak a kapcsolataim fenntartásával és kezelésével, ezzel tisztában vagyok. Erről megint csak az a bizonyos múltas dolog tehet, de gondolom ezen már meg sem lepődsz. Szóval igen, ez van - de azért tudd, hogy valószínűleg bírlak, ha egyáltalán hajlandó vagyok váltani veled pár szót.

föld ↔ levegő
Racionalitás jellemez. Makacs kiállásomat logikus észérvek támasztják alá, ha vitára kerülne sor. Nem szeretem a csakazértis típusú embereket, annak a híve vagyok, hogy ha nincs igazad, fogadd el, és még véletlenül se harcolj a hülyeségért. Szánalmas dolog, és úgyis feltűnik mindenkinek. Ha azonban fel vagy készülve minden verbális ütésre, nyomasd. Csak ne felejts el ésszerű lenni.
A reál tantárgyak foglyának tartom magam. A számításokban izgalmat és hasznot látok, a természetismeret pedig az élet fontos hozzávalója. Ebből következendő, hogy ilyen téren jól teljesítek, hiszen ezeket csupán érteni szükséges, nem kényszerülsz ostoba, logikátlan adatok magolására.  És úgy gondolom, ez az, amivel mész is valamire. Hiszen mi a francot fogsz kezdeni a felnőttes gondjaiddal, mikor egyetlen tudásod valami ősember nyelvezetében íródott vers elemzése? Meglátni az összefüggéseket azonban máris előrevitt állapothoz vezetnek - na, ezért ne utáld a matekot.
Na, de egy reál alkotó? Igen, érdekel a művészet gyakorlati része. Rajzol a kezem, ha olyat nyomsz bele, ami bármi módon nyomot hagy - papíron, füzetem sarkában, padon vagy éppen saját bőrömön. Az alkaromon futó rózsák ugyanis az én szerencsétlenkedésem művei, melyekre mondanám, hogy büszke vagyok, de hazugság lenne. Minőségtől függetlenül én megtalálom az élvezetet abban, ahogy a vonalak összefutva kiadnak egy másolatot a világról vagy éppen a gondolatainkról. Te is megtapasztalhattad olvasás során, hogy könnyen elveszek a témákban; ha áttörnéd az előttem lévő téglafalat, csak úgy ömlene belőlem a sok asszociáció. Kreativitásban verhetetlen vagyok, sokszor járkálok az agytekervényeim által szült világban, bármilyen furcsa is ez egy amúgy realitásmániástól. De ez a lényege a jellemzésemnek - az ellentmondások. Borzasztó vagyok.

te ↔ én
"Húú, de izgii, vajon ide mit fog írni? Benne leszek één iss?" Kíváncsi vagy, mi? Derítsd ki magad.

when i was younger...


Alább egy részletet láthattok Winnie gondolatmeneteiből.
Figyelem, rizsát és zavaros elemeket tartalmaz.
Beacon Hills sz*r. Még csak szalonna sincs itt, csak, hogy elsüshessem ezt az elcsépelt poént, ami már annak sem nevezhető. Sajnálatos, hogy kényszert érzek ilyesmik kikotyogására, bár az is tény, hogy mindez csak a fejemben folyik, mégis kinek osztanám ezt meg? Pudingnak? Hiszen egy vidra. És egyébként is, ezek a barom reptéri muksók nem engedik, hogy szegény elhagyja azt a rohadt kis ketrecet, amit adtak. Értem én, hogy rámászhat valami alvó, bajszos öregember képére, ami "zavarhatja az utasok nyugalmát", de nem kényszeríthetik szerencsétlent, hogy végigülje a közel tíz órás repülőutat. A vidrákat is sétáltatni kell, semmivel sem kevesebbek, mint a kutyák. Ezt persze senki nem érti meg, aki nyakra kötött kék-sárga kendőcskét visel szoros konttyal a fején, italokkal és kajákkal teli kocsikat tologatva az ülések között. Akarom mondani a stewardessek. A problémát megírtam nagymamámnak is, akihez aztán hiába fordultam empátiáért, csak azt hajtogatta, örüljek helyette is, hogy egyáltalán felengedték Pudingot a gépre, ja, és amúgy én etetem a dögöt, ő csak egy élőlény befogadását vállalta. Idióta nyanya - és nekem ezzel kell leélnem az életem. Jó, enyhe túlzás, hiszen jövőre már nagykorú leszek. Vagy várjunk, mégsem? Amerikában a 21 a korhatár? Ó, a franc egye meg. Beacon Hills sz*r.
Gőzöm sincs, miért megyek oda, és nem a fennmaradt családom másik ágához. Hülye lennék egy érzelmileg ingatag öregasszonyhoz költözni. Lennék? Hiszen pont azt teszem. Bár, hallottam ám arról a varázsfáról, ami már inkább csak vará vagy zsfa, tudniillik kivágták, vagy mi. Szóval konkrétan valami kis földből kiálló izécske az, ami odavonz, franc tudja miért, csak úgy hívogatja a bennem lakozó cuccost. Wendigot. Vagy nevezhetjük idióta kis sz*rdarabnak is, ami kinyírta a környezetemet és a lelkem felét. Anyámat, apámat, és újszülött kisöcsémet. Az iskolatársaimat. Furcsa, hogy így gondolkodok róla. Az ember azt hinné, egy ilyen emlék felidézésétől a sírógörcs kerülgetne, vagy egy ronccsá alakítana, de sehol egy fájó érzelem, csak merő düh. Az iránt, aki ezt az egészet kezdte, és aki egyébként  mindenre magyarázatot is adott. Azt mondta, normális, ha a bűntudat érzése felszívódik az idő múltával. Normális, ha semmi nem tart vissza attól, hogy rávesd magad ártatlan emberekre, és szétcincáld őket - nem, nem olyan értelemben. Normális, ha kilométerekről érzed az ember- és vérszagot. Normális, ha úgy vonz, mint a muffinillat.
Nem érzek semmit, csak a gondolatok bombáznak, melyek azt hajtogatják, kéne. De mit kéne még, sokkal inkább? Megölni azt a gazembert. És még a nevét sem tudom. Rámtámad az utcán a hajnali órákban, szenvedni hagy egy hétig, majd fel-fel bukkan, ahányszor csak kérdésem merülne fel, s nem előzöm meg a netezéssel. Honnan tudja, mikor kell válaszbombásat játszania? Honnan tudja, hol vagyok? És miért nem láttam már vagy három hónapja? Ha talán azt is kiszagolja, mik a terveim vele, nehogy azt higgye, hogy nem találom meg. Az a fadarab őt is vonzza, nem igaz? Úgy volna logikus - ez pedig azt jelenti, hogy közelebb van élete végéhez, mint gondolja. Megtalálom, és elpusztítom, saját fegyverével, mellyel ő átkozott meg. Zamatos húsát a fogaim közé fogom kapni, és addig tépem, míg hangos ordítozása nem szűnik meg végleg. Nem lesz annál jobb étkezés.
Gondolataimból a pilóta beszéde zökkent ki, miszerint hamarosan földet érünk. Ez lenne az érkezésem Beacon Hillsbe. Pontosabban, valahova máshova, Massachusetts-be, hiszen ez a kis falucska, vagy mi, nem rendelkezik saját repülőtérrel, miért rendelkezne, túl könnyű lenne úgy az idejutás. És akkor most kellene mondanom, hogy új kezdet, új lehetőségek, jaj, de kib*szott izgi. Az, tényleg. Új barátok? Új ártatlan áldozatok. Új iskola? Hülye amerikai akcentus és szavak, még rosszabb jegyek. Új élet? Max az egyik véget érése.
Beacon Hills sz*r.
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Ápr. 07, 2016 10:32 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


FÁNKMAMI *-*
Nagyon imádom a pofid, nem tudom mondtam-e, de olyan szép, és nem fogok ám róla áradozni, de olyan jól illik ehhez a jellemhez. Az ellentétek sokkal különlegesebbé teszi az egész karaktered, és egyébként imádtam olvasni a jellemet, a szavak csak úgy olvastatták magukat, ahogy a történetedben is. A jellem maga tattalmazott számomra megmosolyogtató részeket, ahogy az et-d is, azt leszámítva, amikor valaki elrágcsálásáról írtál. Nem mintha ez a téma engem zavarna, szeretem a beteg dolgokat *-*
Ne haragudj, ezért a kicsit béna elfogadásért, de már nekem is este van, ettől függetlenül nagyon tetszik, az ötleted, a fajod, a pb-d és az írásmódod is. Foglalózz drága és nyomás játszani úúú

Vissza az elejére Go down
 
Winter Blackwood
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: