Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 32 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
1
Ember
5
Diclonius
0 (nem alkotható!)
Daimon
3
Pokolkutya
1
Vadász
6
Hibrid
4
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
2
Boszorkánymester
4
Wendigo
1
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Leighton & Connor ~ What kind of sorcery is this?!

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Leighton Lockhart
Szer. Ápr. 14, 2021 12:09 pm



Otherside

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Dorcas Irwin
Hétf. Márc. 29, 2021 12:08 pm



stella & daniel ;; heal a wound

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Stella Argent
Vas. Márc. 28, 2021 5:40 am



@eren_meth

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Eren Meth
Pént. Márc. 26, 2021 8:44 pm



dante & sheilah ;; i don't need a hero

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Dante Wraith
Szer. Márc. 24, 2021 11:37 pm



Stella&Eamon: Her face was cold, so cold

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Stella Argent
Vas. Márc. 14, 2021 5:43 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 stella & eren; welcome to wonderland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szer. Szept. 18, 2019 1:18 am

Eren Meth
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

stella & eren
Imagine a world with no gravity
you and me in another galaxy, floating around in ecstasy.
Tudjátok, mi a legnagyobb szívás, ha egy kisvárosban laksz? Hogy mindenki ismer mindenkit. Vagy legalábbis mindenki tud valamit a többi emberről. És ha új vagy, egy kurva nagy hátránnyal indulsz. Az ég világon senkit, de tényleg senkit nem ismersz, még csak hallomásból sem, és örülsz, ha egy hét alatt meg tudod négy ember nevét. Rólad viszont mindenki tud mindent. Legalábbis azt hiszik, hogy tudnak, de a történeteknek a kilencven százaléka csak valami ostoba pletyka, és hallasz olyanokat is, amiken még te magad is elcsodálkozol, mert fogalmad sem volt róla, hogy ez megtörtént veled, vagy közöd volt hozzá.
Viszont egy házibulin a kutya nem fog foglalkozni vele, hogy te vagy az új srác. Ez a titulus valahogy eltűnik, és te is csak egy leszel a többiek közül.
Ezért szerettem ezeket az eseményeket.
Eljött egy újabb hétvége, a hormonoktól tomboló fiatalok meg egy újabb olyan estével álltak elő, ahol még a csapból is alkohol folyik a víz helyett. Senki által sem voltam konkrétan hivatalos, de ha valaki egy hatalmas bulit akar csapni, hogy megőrizze a hírnevét, vagy elnyerje a helyi nála-vannak-a-legnagyobb-bulik-amire-gáz-ha-nem-vagy-hivatalos címet, ahhoz nem a szűk baráti körét kell meghívnia. Hanem úgy kb. a fél várost.
Szóval így kerültem én is Eric Graham medencés bulijára.
Nekem igazából mindegy volt, ki a házigazda, vagy kik vesznek körül. Volt zene, jó hangulat, illetve minden olyan nálam, ami ahhoz kellett, hogy szerezzek magamnak pár óra boldogságot, és kiszakadjak a szürke hétköznapokból, amik óráról-órára váltak egyre egyhangúbbakká.
Az este igazából a szokásos menetében haladt; megindítottam a fürdőben egy utca felszívásával, aztán elvegyültem a részeg tinik között.
Tánc, nevetgélés, felszínes csevegések.
Tipikus szombat este.
Az egyetlen problémát azok a lányok jelentették, akik a túlságosan rövid és szűk ruhájukban próbáltak közeledni hozzám. Nem ezért jöttem. Végül inkább úgy döntöttem, hogy a konyha pulton foglalok helyet, ameddig bele nem rázódok az igazi parti hangulatba a fehér por hatására. Talán teszek még egy kört a mosdóba is, mielőtt visszakeveredek a tánctérnek kinevezett nappaliba.
Töltöttem magamnak egy vodkát almalével bekeverve, és azt kezdtem iszogatni, miközben alaposan végignéztem a konyhában tanyázó embereken, végül megakadt a tekintetem valakin.
- Már vagy fél órája ugyanazt a poharat szorongatod, de azóta is épp úgy félig van. Tervben van, hogy még megiszod, mielőtt megmelegszik, vagy már késő? - szóltam oda a tőlem nem messze ácsorgó lánynak. - Egyedül vagy? - kérdeztem végül kíváncsian, miközben egy kisebb mosolyt is eresztettem felé.
Nem szoktam csak úgy beszélgetést kezdeményezni idegenekkel, de abszolút nem tűnt oda valónak, ráadásul nem úgy nézett ki, mint aki annyira élvezi a bulit. Kételkedtem benne, hogy bárkivel is egy baráti társaságban van a jelenlévők közül. Ha ismert is valakit, maximum a suliból. Benne volt a pakliban, hogy tévedek, de hasonlóan elveszett szoktam lenni én is ilyen helyzetekben, akkor meg mindig jól jön a társaság. Így hát mit veszíthettem? Legrosszabb esetben pár mondat után ő jobbra, én meg balra. De volt egy előérzetem, hogy ez az este még más is lehet, mint bármelyik eddigi az itt töltött napjaim közül.
in my mind55 • 492 • credit



maybe this is all that i can be


Eren Meth
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvhgliOR1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvip2MlV1rifr4k_1280
Play by: :
herman tømmeraas
Életkor :
20
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying liberal arts
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuviwWN2V1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Szept. 26, 2019 11:24 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Eren & Stella
Crazy nights make the best memories

Elég szar dolog úgy élni a hétköznapjaidat, hogy célkereszt van a hátadon. De bármilyen hihetetlenül is hangzik, még csak nem is az a legrosszabb benne, hogy vadásznak rád. Hanem az, hogy úgy kell tenned, mintha ez teljesen rendben volna így, és mindent el kell követned azért, hogy egy egyszerű, átlagos, fiatal lány látszatát keltve, elvegyülj a tinik között, nehogy felhívd magadra az üldözőid figyelmét.
Hétköznap ez tök egyszerű feladatnak bizonyult, mert én magam is csak tizenhét voltam, ott volt a suli, hogy beolvadjak a többiek közé, csakhogy most eljött a hétvége, ami megnehezítette az egészet. Normál esetben, ha a saját otthonomban laktam volna és átmenetileg nem Dannynél kellett volna dekkolnom, fix, hogy ki se dugom az orrom a szobámból. Csak meghúztam volna magam, ahogy Chris és a rohadt vadászleckék megtanították ezt. Felmerül a kérdés; miért nem tudtam akkor most is ezt csinálni? Azért, mert akkor valami kamu indokkal meg kellett volna magyaráznom a lakótársamnak, mi a francért döntöttem úgy, hogy az egész hétvégét a hálószoba rejtekében töltöm, ugyanis eszemben sem volt azzal is túráztatni Göndörke idegrendszerét, hogy elmondom neki; az Árészos barátaink a nyomomban voltak és a hét folyamán egyszer már megpróbált az egyik emberük begyűjteni. Bár, erről mondjuk még a nagybátyámnak se szóltam, nem is akartam azok után, hogy a múltkor kis híján leszedte a fejem, amikor megtudta, hogy betörtem az árészosok helyi bázisára. Megint biztos olyan ideges lenne, hogy várhatnám, mikor pattan el az a kidudorodó ér a homlokán, ebből pedig nem kérek. Danny mondjuk közel sem lenne ilyen vészes eset, vele garantáltan jobban járnék, ha úgy döntenék, megosztom vele ezt a kis információt, de nem akartam, hogy aggódjon értem. Főleg nem most, hogy az utóbbi pár napban új fordulatot vett a kapcsolatunk és valami határozottan kialakulóban volt köztünk, vagy mi. Nem hiányzott, hogy esetleg túl védelmezővé váljon, mert annál kevés dolgot utáltam jobban, mint mikor mindenki csak vigyázni akart rám. Nem voltam védtelen és ezt újra meg újra azzal próbáltam bizonyítani, hogy önállóan, a saját módszereimmel intéztem a dolgaimat, meg újabban az ehhez hasonló gondjaimat is.
Így jutott eszembe az a mesés ötlet is, hogy ha már nem bujkálhattam a szobám rejtekében, akkor igent mondok a hülye évfolyamtársaknak és ott leszek Eric Graham buliján. Persze rohadtul semmi kedvem nem volt az egészhez és fogalmam sem volt róla, mitől volt akkora nagy durranás a srác, hogy mindenki nála akart lazulni ma este. Oké, volt egy nagy háza és egy annál is nagyobb medencéje, a garázsban pedig valami eszméletlen hifi berendezés, arról meg nem is beszélve, milyen italkészlete volt a faterjának a pincében... Na jó, talán egy kicsit mégis értettem, mit ettek rajta ennyien.
Minden adott volt egy pazar bulihoz és ahhoz, hogy jól szórakozzak, mégsem voltam képes élvezni az estét. Egyrészt azért, mert egy valamirevaló barátom sem dugta ide képét, mi több, Megan egyenesen óva intett tőle, hogy egy társaságba keveredjek a házigazdával meg a sleppjével, mert az ő partijaikon olyan dolgok szoktak folyni, amibe a magamfajta "jó lányok" inkább nem akartak belekeveredni. Másrészt pedig, képtelen voltam elengedni magam azzal a tudattal, hogy egy rakás képzett gyilkos loholt a nyomomban. Ráadásul akár még együtt is iszogathattam velük anélkül, hogy tudtam volna róla, mert ezt a szakmát nem lehet elég hamar kezdeni, ugyebár. Ezen pedig még az a félig megivott ital sem tudott segíteni, amit a kezemben szorongattam, miközben a konyhában a pultnak támaszkodva, gyanakodva pillantottam mindenkire, aki csak egy percnél hosszabb ideig nézelődött az irányomba.
Ugyanezzel a tekintettel néztem az ismeretlen srác felé, aki csak úgy a semmiből szólított meg. Először pislogtam rá párat, hogy meggyőződjek róla, valóban hozzám beszél, aztán lenéztem a kezemben szorongatott italra. Kicsit meglötyögtettem, utána gyorsan le is húztam. Már valamennyire megmelegedett, erről a fintorom is árulkodhatott.
- Így jobb? - kérdeztem vissza, feltartva és kissé megrázva a megüresedett poharat. - Ennyire látszik? - halványan elmosolyodtam - Ismerek néhány embert, de nem igazán az én társaságom. - Vállat vonva lestem körbe, mintha csak újra meg akartam volna győződni róla, hogy ez tényleg így volt, aztán kíváncsian fordultam vissza a fiú felé. Magamban azt találgattam, vajon kellene-e tartanom tőle, vagy sem. - Na és te? Korábban mintha láttalak volna egy-két arccal dumálni. Velük vagy, vagy csak betaláltak? - érdeklődtem, s közben ellöktem magam a pulttól, hogy átsétálva a másikhoz, tölthessek még valamit inni. Lehet, hogy erre lesz szükségem; még több alkoholra és egy új ismerősre, hogy beinduljon az este.



now i'm stained by you





Stella Argent
stella & eren; welcome to wonderland 3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
stella & eren; welcome to wonderland EQmMl45
so why aren't you here?



stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Nov. 06, 2019 10:43 pm

Eren Meth
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

stella & eren
Imagine a world with no gravity
you and me in another galaxy, floating around in ecstasy.
A spuri szép lassan hatni kezdett.
Két szipogás között kezdtem érezni, hogy a szívem felgyorsult, a pulzusom az egekbe szökött, kiszáradt a szám, és egyik pillanatról a másikra levert a víz.
Az előttem álló lányt néztem, meg a poharat, amit a kezében szorongatott. Hirtelen minden olyan furcsának tűnt körülöttem. Olyan valódi volt, mégis távoli.
Abban a pontban már teljesen összefolytak a napok számomra. Ez van, ha napokon keresztül tök más időpontokban alszol egy keveset - ha egyáltalán alszol. Bár azt a pár órát sem nevezném igazi alvásnak.
Miközben szavaim hatására lehúzta a maradék italát, addig én visszatérve a pillanatnyi kábulatból félre raktam a poharam, mert éreztem, hogy a szervezetemnek nincs szüksége több alkoholra, hogy még inkább kiszárítson. Ráadásul értelmetlen is volt az egész, mert a speed semlegesítette a hatását. Amúgy ez a legviccesebb az egészben. Annyit ihattam volna, amennyit csak akarok, és tök "józanul" röhöghettem volna a részegeken. De annyira nem vonzott már az alkohol íze sem.
A mellettünk lévő hűtő ajtajába kapaszkodva húztam szélesebb mosolyra a szám, de közben le sem vettem a lányról a szemem. - Igen – válaszoltam végül. - Sokkal jobb.
Elkezdtem kutatni a hűtőben, hátha alkoholon kívül találok valami mást is. Mondjuk egy üveg mentes vizet.
- Elég sok buliban voltam már. Megismerem a tipikus kategóriákba tartozó embereket – pillantottam fel rá a hűtőből, miközben sikerült előhalásznom magamnak, amit kerestem. - Mi a francnak dugdossák ezt ennyire... - motyogtam az üveget vizsgálva, majd becsaptam a hűtő ajtót, és egy jó nagy kortyot lehúztam az üvegből, aztán a pultnak támaszkodtam a lány mellé. - Az arcodról nem csak azt lehet leolvasni, hogy nem találod a helyed az idegenek között, hanem azt is, hogy utálod az egészet, és bárhol máshol szívesebben lennél most, mint itt.
Észrevettem magamon, hogy a szavak szinte akaratlanul csúsznak ki ajkaim között, és megállás nélkül tudnék beszélni akár a semmiről is, mintha muszáj lenne. Ráadásul kétszer olyan gyorsan szövegelek, mint alapjáraton bárki.
De nem igazán aggódtam.
Ezek mind annyira egyértelmű, mégis azok az apró jelek voltak, amit csak az vesz észre, aki tudja, mit kell észrevenni. Na meg aztán kurvára nem érdekelt, ki mit gondolt, vagy tudott rólam.
- Nem haverkodok idiótákkal – pillantottam a nappali felé kissé fintorogva, ahol pár srác épp a zenére ugrált. Valaki közülük üvöltözött, valaki meg épp a nem régiben levett pólóját lóbálta a feje fölött, vagy valami istentelenül gáz mozgáskultúrával próbálta elcsábítani szerencsétlen áldozatát. - Az ilyeneket jobb messziről elkerülni. - Ittam még egy kortyot a vízből, majd újra a lányra pillantottam. - Igazából egyedül jöttem. Nincs túl sok ismerősöm a városban - böktem ki végül.
- Egyébként Eren vagyok – mosolyodtam el újra, ahogy bemutatkoztam. - Na, de mesélj. Miért jöttél egyáltalán? Totál levágós, hogy csak muszájból vagy itt, mintha valaki kényszerített volna. De mivel egyedül vagy, ezt az opciót kizárom inkább.
Mondjuk, ha már itt tartunk, és teljesen őszintének kéne lennem; nekem is megfordult már a fejemben, hogy inkább haza megyek. Túl sok volt az a fajta ember, akik baromi távol álltak a személyiségemtől, ráadásul rohadt idegesítő volt az is, hogy szinte egy számot sem hallgattunk végig normálisan, mert valamelyik részeg gyökér biztos, hogy elkapcsolta az utolsó másodpercekben, vagy már a felénél. Ráadásul azok a zenék sem azok a menő zenék voltak, amik felcsendülnek a filmekben.
Mert hát a valóságban a házibulik sosem olyanok, mint azokban a fiataloknak szánt filmekben, ahol bemutatják, mekkora királyság egy-egy ilyen megszervezett házibuli, és milyen pacek ott minden. Mintha ezek lennének a nagybetűs bulik, amiket minden korunkbelinek át kell élnie a gimis, vagy egyetemi évei alatt.
A nagy lófaszt.
Végszóra ráadásul valaki pont bele is hányt a medencébe, ahogy hallottam.
Ennyit az esti fürdőzésről, és addig örüljön szerencsétlen, ameddig a házigazda észre nem veszi.
Szóval magam sem tudom igazán, hogy miért, de maradtam.
A legfőbb ok talán az volt, hogy úgysem tudtam volna aludni. És már unalmas ilyenkor huszonhatszor átböngészni minden közösségi médiás felületet, hogy teljen valamivel az idő.
Múltkor egyik éjszaka véletlenül rendeltem egyszerre két fülhallgatót. Minek?!
Végül a kis buli gyilkost elnézve, kezdtem úgy érezni, nem is volt ez olyan rossz döntés. Olyan gondolataim támadtak, amik ismételten bebizonyították, hogy amúgy nem tartozom a túl jó emberek közé.
Bár ha úgy vesszük... most vagyunk fiatalok, miért ne használnánk ki? Klisének tűnik, de én mindig úgy gondoltam, hogy addig akarok kipróbálni mindent, ameddig még tehetem. Nem siránkozva akarok visszaemlékezni a fiatal éveimre, mikor már túl késő lesz.
Ráadásul ezek a dolgok eszméletlenül baromi jók. Nem értem, az emberek nagy része miért parázik rá, és könyveli el rossznak.
Na jó, tudom a választ. És igazuk is van.
De egy alkalomba nem hal bele senki, és rászokni sem fog tőle. Szóval betudhatnám a napi jó cselekedetemnek is, hogy megosztom valakivel a zsebemben lapuló csodaszereket, hogy feldobjam a hangulatát.
- De ha már így alakult az este, mit szólnál, ha inkább el is kezdenéd élvezni kicsit? - Vontam fel a szemöldököm, miközben a kezében lévő újabb adag italra néztem, majd tekintetem visszaszökött rá. - Inni sem ennyire kedvtelenül kellene. Ha nem esik jól, hagyd a francba – vontam vállat, két sejtelmes pislogás között egy széles, ártatlan vigyorral az arcomon.
Istenem, Eren, a pokolra fogsz jutni.
in my mind55 • 825 • credit



maybe this is all that i can be


Eren Meth
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvhgliOR1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvip2MlV1rifr4k_1280
Play by: :
herman tømmeraas
Életkor :
20
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying liberal arts
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuviwWN2V1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Nov. 24, 2019 2:50 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Eren & Stella
Crazy nights make the best memories

Kezdtem megbánni, hogy nem maradtam inkább a szobámban. Már akkor is tudtam, hogy hülye ötlet egyedül eljönni egy olyan házibuliba, amihez rohadtul semmi kedvem nem volt, amikor elhatároztam, hogy márpedig ezt fogom tenni. De hát ugye, így jár az, aki makacsul ragaszkodik hozzá, hogy majd egymaga megoldja a rá vadászó Árészos rohadékok problémáját, és véletlenül sem avatja be az egyetlen személyt abba, milyen veszély leselkedik rá, nehogy esetleg segítséget kapjon tőle...
Megtehettem volna, hogy mégis inkább hagyom a bulit a fenébe és visszamegyek Danny lakására, hogy aztán mindent bevalljak neki, de az túl egyszerű lett volna. Ha már egyszer a hosszabb utat választottam, akkor most már végig fogom járni. Ez volt az egyetlen oka annak, amiért végül maradtam.
Az után pedig, hogy ez az ismeretlen srác eldöntötte, hogy velem fog beszélgetni, már bunkóság lett volna hirtelen a lelécelés mellett dönteni. Bár, meglehet, hogy ennek sem lett volna szabad marasztalnia, hiszen nem bízhattam senkiben, akit nem ismertem. Könnyen előfordulhat, hogy ez a fiú is egy volt, A programnak dolgozó tini ninják közül.
Úgy döntöttem ennyi kockázat még talán belefér. Csak nem fognak pont egy házibuli kellős közepén rám rontani..?!
- Ó, akkor te már igazi szakértő vagy ebben - állapítottam meg, miközben azt figyeltem, ahogy a hűtőből nagy nehezen csak megszerzi magának azt az üveg vizet. - Akárhol azért nem... Leginkább az ágyamban szeretnék lenni - javítottam ki szórakozottan forgatva a szemem - De amúgy azta! Vagy én palástolom most elég gyengén az érzelmeimet, vagy tényleg nagyon jó vagy. - Vigyorogtam rá elismerően.
Cseppet azért aggasztott, hogy ilyen könnyen kiszúrta, mennyire nem voltam idevaló a többi bulizó közé, mert ez azt jelentette, hogy baromira nem olvadtam be annyira, amennyire hittem. Ha neki feltűnt, hogy kilógok a tömegből, gyakorlatilag akárki más is észrevehette, ez pedig elég rizikós lenne tekintve, hogy Megen kívül senki nem tudott róla, merre jártam éppen, ő pedig baromira nem tudott volna kihúzni a szarból, ha az hirtelenjében a nyakamba borul. Le kell valahogy lazulnom, mielőtt a saját feszengésem árul el.
Töltöttem hát magamnak még egy italt, amíg a srác válaszára vártam; gondosan odafigyelve rá, hogy annak a tartalma több mint a fele arányban valamilyen alkohol legyen. Persze ezúttal a vodkát messziről kerültem, mert már megtapasztaltam az milyen hatással tudott lenni rám, ha egyszer beütött, nem hiányzott egy ismétlés a Portlandi történtekből.
Szisszenő hangot hallattam, és grimaszba szaladt az arcom, mintha csak valami fájdalmam lenne. És valóban; még nézni is fájt, mit műveltek azok a marhák a nappaliban. Elég volt egyetlen pillantást vetni rájuk, hogy azonnal megbánjam azt a feltételezésem, hogy újdonsült beszélgetőpartnerem esetleg velük érkezett volna.
- Jogos - adtam neki igazat szinte azonnal. Még elidőzött a tekintetem néhány másodpercig a pólóját propellerként pörgető hülyegyereken, és ittam egy nagy kortyot az újonnan szerzett italból, hátha segít elfelejteni mindazt, aminek az elmúlt fél percben a szemtanúja lettem. - Üdv a magányosan bulizók klubjában - viccelődtem és játékból megemeltem erre a poharam, mielőtt egy újabbat kortyoltam volna belőle. Ez elég időt adott ahhoz is, hogy meggondoljam, elárulom-e neki az igazi nevem; mivel már kemény két perce beszélgettünk, ő pedig még nem ütött le, hogy elhurcolhasson, mikor senki nem figyelt oda ránk... Miért ne?
- Stella - biccentettem egyet vigyorogva. - Nem akartam otthon maradni a lakótársammal. -Meglehet, hogy túl gyorsan vágtam rá a választ, amit esetleg furcsállhat, de legalább nem kamuztam. Pusztán nem tettem említést azt igazság többi részéről. Viszont ezt a magyarázatot meg elég kevésnek éreztem, szóval hozzá tettem, hogy: - Elég bonyolult vele a kapcsolatom.
De még milyen bonyolult! Bár tény, hogy nem ez volt az oka annak, amiért nem akartam ott maradni Göndörkével, valamit mondanom kellett Erennek. Azt csak nem köthettem az orrára, hogy elvetemült vadászok próbáltak elrabolni és azért, mert egy vakmerő bolond vagyok, egyedül akartam elbírni velük. Mondjuk, biztos vicces fejet vágott volna, ha ezt egyszer csak beközlöm vele, utána minden bizonnyal őrültnek nevezett volna és itt hagyott volna a fenébe.
Lehet ezt is kellett volna tennie, megfordulni és elmenni, még mielőtt lehúzom az ő hangulatát is magam mellé a béka segge alá. Nem akartam én lenni a buligyilkos a történetben, ezért az kívántam, bárcsak beütne egy kicsit az ital, hogy egy minimális szinten el tudjam engedni magam és úgy tudjak tenni, mint aki nem utálja olyan rohadtul, hogy itt kell lennie. De ha őszinte akartam lenni magamhoz, már azt a tényt is utáltam, hogy egyáltalán az alkohol erejében kezdtem bízni ez ügyben.
Legnagyobb meglepetésemre viszont, Erennek hála, úgy tűnt, mégse lesz szükség piára, ahhoz, hogy legalább egy kicsit lelazuljak. Fogalmam sem volt róla, mi járhatott a fejében, de ahogy rám nézett... Fura előérzetem támadt tőle, de kíváncsi lettem.
- Oké, mire gondoltál? - kérdeztem, s közben leraktam valahová magam mögé a poharat. Ebből többet már úgyse iszok, és ha csak egy kicsit is bízhattam a fiúban, talán tényleg nem is lesz rá szükségem ahhoz, hogy élvezni tudjam ezt a vacak estét.



now i'm stained by you





Stella Argent
stella & eren; welcome to wonderland 3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
stella & eren; welcome to wonderland EQmMl45
so why aren't you here?



stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 10, 2020 8:53 pm

Eren Meth
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

stella & eren
Imagine a world with no gravity
you and me in another galaxy, floating around in ecstasy.
Pár perc elteltével kezdtem úgy érezni, hogy túl sokat jártatom a számat. És a túl sok alatt azt értem, hogy TÚL sokat. De esküszöm, józan pillanataimban fele ennyit sem beszélek. Főleg nem idegenekkel - kezdtem volna el szívem szerint mentegetőzni. Már ha abban az állapotban bármi is foglalkoztatott volna annyira, hogy fejben túlpörögjem, mit szabadna, mit kellene, vagy mit illene, és mit nem. Túl közvetlen voltam ezektől a szaroktól, és ilyenkor mindenkit imádok.
Meg hát buliban voltunk. Miért is kellett volna valójában rosszul éreznem magam?
Tök mindegy.
- Talán pályát tévesztettem. Király nyomozó lennék - nevettem el magam, ahogy eljátszottam a gondolattal. Időközben persze le sem vettem a tekintetem arról a pár srácról. Annyira nevetséges volt az egész. Mármint nem azért, mert úgy viselkednek, ahogy. Elvégre részegek. Az alkohol kihoz minden szart az emberből. A nevetséges maga a tény volt, hogy ezek a srácok istenítették magukat, a csajok meg a gyerekes szarságok ellenére is csurgatták a nyálukat rájuk, miközben valószínűleg arra vártak, hogy valamelyik kiszúrja őket végre, aztán kezdődhessen az "igazi buli".
A lány mondatára megemeltem az ásványvizes üveget. - Egészség - tettem hozzá, mielőtt bele ittam volna. - És még így is ezerszer jobban szórakozom, mint azok a fiúk - jelentettem ki aztán válaszképp, továbbra is a társaságot vizsgálva. Illetve akkorra már a körülöttük álló lány csapatot, akik próbálták pózba vágni magukat és szexin nézni minden két korty között, nehogy egy pillanatra is hülyén nézzenek ki, hátha épp akkor veszi észre őket valamelyik kisfiú, akiket jelen pillanatban szerintem az sem mozgatott volna, ha egy hányós öt perce után jött volna ki valaki a wc-ről szétfolyt sminkkel. A lényeg, hogy legyen egy lyuk a lába között, másnapra meg egy jó sztori belőle, amivel eljátszhatja a menő gyereket.
- Nos, Stella - fordultam végre felé, teljesen rá összpontosítva. - Akkor ez a te estéd lesz, mert sikeresen összefutottál a szórakozás megtestesítőjével - vigyorogtam rá. - Ami szerintem bőven rád fér - ezzel párhuzamban kivettem még egy üveg vizet a hűtőből, majd mutattam neki, hogy ugrás lefele a pultról, és jöjjön velem.
- Maradjunk annyiban, hogy játszunk egy kis mersz vagy merszet - pillantottam rá hátra egy sejtelmes mosollyal az arcomon, miközben elindultam az emelet felé, hogy egy picit nyugisabb környezetbe kerüljünk, ahol tényleg csak mi ketten vagyunk.
Szerencsére hamar sikerült találnom egy üres helyiséget, ami történetesen a fürdőszoba volt, de nekünk tökéletesen megfelelt.
Miután Stella is beért utánam, bezártam az ajtót.
- Nyugi - szólaltam meg végül, mielőtt azt hinné, valami pszichopata vagyok, aki csak így akarta elcsalni valahova, hogy aztán eladhassa a szerveit, vagy mit tudom én. - Csak amit csinálni fogunk az nem túl legális - folytattam, miközben előhúztam a zsebemből két-három kisebb méretű önzárós zacsit. - Szóval... mersz, vagy mersz? - kérdeztem kissé izgatottan, ahogy ismét a lányra emeltem a tekintetem és meglóbáltam a levegőben a cuccokat.
- Igazából ebből ami számunkra most érdekes lesz, az ez - nyomtam a kezébe az egyik zacskót, hogy tanulmányozhassa kicsit. Apró gombák voltak benne, hosszú szárral és pici tetővel. Az egyetlen furcsa tulajdonságuk a színűk volt, mert mindegyik más-más színben pompázott. Volt köztük rózsaszín, kék és lila. Ez volt az, ami jelezte, hogy különleges termék.
- Gyanítom még nem próbáltál ilyesmit, de javíts ki, ha tévedek, és kihagyom a használati utasítást - mondtam, miközben a másik két zacskót visszaraktam a helyére, aztán kivéve Stella kezéből a harmadikat, törökülésbe levágódtam a fürdőszoba szőnyegére, majd onnan bámultam fel rá.
- Készen állsz egy eszméletlen utazásra?!
in my mind55 • 546 • credit



maybe this is all that i can be


Eren Meth
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvhgliOR1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvip2MlV1rifr4k_1280
Play by: :
herman tømmeraas
Életkor :
20
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying liberal arts
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuviwWN2V1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Feb. 04, 2021 12:27 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Eren & Stella
Crazy nights make the best memories

Ez a buli gáz volt, minden tekintetben. Az emberek, a zene, a pia... Egyiket se vette be a gyomrom igazán. Ilyen körülmények között nem volt nehéz emlékeztetnem magam arra, hogy nem is azért voltam itt, hogy élvezzem az estét. Mint kiderült, még csak nem is sikerült úgy tennem, mint aki egy kicsit is jól érzi magát. Erent meg nyilván az égből pottyantották ide, hogy ezen segítsen változtatni.
Ugyan nem hittem róla, hogy ő is olyan valaki lenne, akitől óvakodnom kellene, azért nem is engedtem le vele szemben a védelmemet. Végtére is, semmiben sem lehettem igazán biztos. De azért viszonoztam a vigyorát és ellökve magam a pulttól, követtem.
- Biztos vagyok benne, hogy az a játék nem egészen így működik... - jegyeztem meg csipkelődve. Persze nem voltam naiv, éreztem, hogy nem azzal akar javítani a kedélyállapotomon, hogy tényleg mindenféle hülye játékot akar velem játszatni. Ezt erősítette meg az a tény is, hogy az egyik emeleti fürdőszoba lett a célálommásunk. Kicsit se creepy...
Mi az? Csak nem valami gondolatolvasó? Vagy csak olyan rendszerességgel zárkózott be, idegenekkel kettesben a legfurább helyekre, hogy már előre tudta, mit fogok gondolni erről? Na nem mintha annyira nyugtató lett volna hogy csak "nem túl legális" dolgot fogunk csinálni. Az ezzel kapocslatos kételyem kiült az arcomra, ahogy felismertem az előttem lóbált a kis tasakok tartalmát.
- Umm... - fogalmam sem volt, mit kéne mondanom neki. Én nem voltam ilyen. Az alkoholon kívül nem mérgeztem magam semmivel, és azt is csak ritkán. Még csak egy nyamvadt cigit se próbáltam ki soha az életben. Lehet mondani, hogy igazi jó kislány vagyok, ezt még büszkén vállalom is. Inkább ez a titulus, mint véletlenül rászokni valamire, ami eredetileg csak brahinak indult. Persze én is tudtam, hogy egy alkalom nem a világ vége, de azért na.
Mire kettőt pislogtam, gyakorlatilag már a kezemben is volt az egyik csomag, amit bátortalanul szorongattam az ujjaim között. Megfordult a fejemben, hogy ledobom, vagy azonnal visszaadom neki, majd aztán sarkon fordulok és itt hagyom; álljon csak be egyedül. De végül csak megnéztem alaposabban is a kis zacskót és csodálkozástól elkerekedő szemekkel az első dolog, ami kibukott a számon, az az volt, hogy:
- Hát ezek meg hogy-hogy ilyen színesek? - Pilláztam hol a gombákra, hol pedig a fiúra. Miféle varázsgombák ezek?
Annak ellenére, hogy most sem egészen voltam odáig azért, hogy kipróbáljak akárcsak egyet is, azt azért el kellett ismernem, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Én meg az a rohadt kíváncsi természetem...
- Ó nem, nem tévedsz - vallottam be, mintha ez nem lenne olyan baromira egyértelmű, közben engedtem, hogy visszavegye tőlem a kis tasakot. Figyeltem, ahogy lehuppan a földre, én meg egy kicsivel később, nem is tudom miért, automatikusan követtem a példáját.
- A legkevésbé sem! De ha már itt vagyok... - A szemeim forgatva elmosolyodtam. Tudom, tudom; valószínűleg nem ez volt a legokosabb hozzáállás, de az a fránya izgatottsága valahogy rám is átragadt. - Csak előbb mondj el mindent, amit tudnom kéne - tettem még hozzá. Még mindig bármikor visszatáncolhattam, szóval egyáltalán nem éreztem azt, hogy bármi nyomás nehezedne rám, sőt. Ami azt illeti, úgy hittem, bízhatok Erenben annyira, hogy vele próbáljam ki ezt elsőnek. Róla amúgy is sütött, hogy nem most kezdte, szóval tudja is, mit csinál.
Miután megkaptam a gyorstalpalót ezekről a varázsgombákról, tenyérrel felfelé kitartottam a kezecskémet, hogy megkapjam a részem, amit a fiú vagy totál random szórhat a kezembe, vagy kiválaszt egyet, ami szerinte nekem pont jó lenne. Tekintve, hogy még mindig félig sötétségben tapogatóztam az adagot illetően, reméltem, hogy inkább utóbbi mellett dönt.
Aztán, gondolom mondanom sem kell, pár percen belül valóban elindultam egy fantasztikus utazásra...
Hogy milyen hamar ütött be a dolog, arról fogalmam sincs. Először az időérzékelésemet vesztettem el, ami fel se tűnt amellett, hogy milyen jó kedélyűnek éreztem magam a korábbi hangulatomhoz képest. Aztán a gondolataim és az elmém tisztasága vált megkérdőjelezhetővé, amikor kuncogni kezdtem a semmiből megjelenő színes és vibráló formákon, amik leginkább a szemem előtt úszkáló, zselészerű medúzákra emlékeztettek.
Meg akartam érinteni őket, de amint az egyik felé nyúltam és kicsit jobban ráfókuszáltam, eltűnt előlem. Tudni akartam, hogy ezt vajon a fiú is látta-e, szóval nagy izgatottan fordítottam a fejem abba az irányba, amerre elvileg ücsörögnie kellett volna. Gyakorlatilag meg...
- Ereh...? - Enyhén eltátottam a szám meglepettségemben, amikor felfedeztem, hogy Johnny Depp ült egy kartávolságnyira tőlem. Ledermedtem. Nem is, megszűntem funkcionálni. Csak bámultam őt, szerintem még csak nem is pislogtam, de vagy egy örökkévalóságon keresztül, mielőtt újra működésbe léptem volna.
- Ííí! - sikkantottam boldogan, valamelyest próbálva visszafogni a hangom azzal, hogy a szám elé kaptam a kezeimet. - Ilyen nincs! Mr. Depp... sza-szabad egy ölelést?
Ezen a ponton az agyamban minden bizonnyal már akkora káosz volt, hogy igazából bárhogy is reagál erre az előttem ülő, nekem úgy tűnt, invitáló mozdulatot tesz. Egy igazi valóra vált álom! Így hát ugrottam is, hogy a nyakába boruljak.
Bárcsak Eren is láthatná ezt! Apropó, hová is lett? Esküdni mernék, hogy az imént még itt volt. Na mindegy, majd előkerül...



now i'm stained by you





Stella Argent
stella & eren; welcome to wonderland 3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
stella & eren; welcome to wonderland EQmMl45
so why aren't you here?



stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Márc. 04, 2021 10:17 pm

Eren Meth
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

stella & eren
Imagine a world with no gravity
you and me in another galaxy, floating around in ecstasy.
Nem tudom, mi járt a fejemben, mikor elhatároztam, hogy egy ismeretlen lányt beleviszek az esti kis szórakozásomba, de valószínűleg valami olyasmi, hogy ezzel jót fogok cselekedni; megmentem attól, hogy halálra unja magát egy házibuli kellős közepén.
A játékkal kapcsolatos megjegyzésére csak szélesen elmosolyodtam, miközben szótlanul haladtam az emeleti fürdőszoba elé, hogy elbújhassunk a többiek elől, és anélkül tudjunk beszélni, hogy túl kelljen üvöltenünk a zenét. Látszólag én kétszer annyira izgatott voltam, mint ő. Inkább úgy tűnt, mint aki az miatt aggódik, hogy baj lesz abból, amit csinálni készülünk. Persze nem akartam ráerőltetni semmit, azonban azt sem hagytam volna, hogy anélkül lelépjen, hogy adna egy esélyt ennek az egésznek. Úgy döntöttem, hagyom, hogy megvizsgálja az apró színes gombákat, elmondom neki, amit tudnia kell, aztán ha akar kisétál azon az ajtón.
- Ez bennük a különleges. Ez jó cucc - válaszoltam büszkén. Igazából erre én magam sem tudtam a választ. Akitől ezeket szereztem, nem árult semmi hagyományosat. Legalábbis a szó szoros értelmében. Mindenben benne volt az ismertetőjegye valamilyen formában, és ezeknek a színes kis csodáknak képtelen voltam ellenállni. Olyan volt, mintha tényleg varázs gombák lennének. Ha nem tudnám, hogy nem léteznek, biztosra venném, hogy egy boszorkány keze van a dologban.
Kényelmesen elhelyezkedtem a földön és elkezdtem a kis tasak tartalmával foglalkozni, miközben csak fél füllel hallgattam a lány szavait, de szám egy elégedett mosolyra húzódott, mikor követte a példámat. Már ennyi is elég volt ahhoz, hogy tudjam, felkeltettem annyira az érdeklődését, hogy maradjon.
Bólintottam egyet komolyan, ahogy tekintetem végül rá emeltem. Természetes volt, hogy a fontos tudnivalókat elmondom, nem hiányzott, hogy rosszul legyen, mert nem tudtam volna rá vigyázni abban az állapotban, amibe kerültünk. - Hallucinációt fog okozni, úgyhogy ne lepődj meg. El fogja torzítani a valóságot. Más színekben, más formákban látod a tárgyakat, beképzelhetsz különböző hangokat, ízeket, anyagokat, az érzéseid pedig fel fognak erősödni. Az időérzéknek annyi. Vagy felgyorsul, vagy totál megáll az idő. Viszont ha azt hiszed, hogy tudsz repülni, vagy bármiféle különleges képességed van... nem, nincs. Ne higgy neki - figyelmeztettem komoly hangvételben. Elég gáz lett volna, ha tragédiával végződik az este, főleg ha mindez az én felelősségem.
- Ha esetleg az elején egy kicsit rosszul lennél, mert felmegy a pulzusod, vagy picit szédülsz, akkor azt próbáld kizárni. Ha átengeded magad a félelemnek és a stressznek, akkor abból már nem tudsz visszajönni, és pont az ellenkezőképpen fog hatni rád a gomba. Amolyan véget nem érő, valóságos rémálom lesz. Úgyhogy csak a jó dolgokra koncentrálj - folytattam, miközben elkezdtem kihalászni egy közepes méretű gombát a zacskóból. Igyekeztem figyelni arra, hogy kisebb adagot adjak a lánynak, elvégre ez volt neki az első. Kezdésnek a kis adag is felér egy teljes értékűvel, elvégre nincs hozzászokva a szervezete semmilyen szinten. Ahogy nyújtotta a kezét, odaadtam neki, majd kivettem magamnak is egy, az övéhez hasonló méretűt.
- Ne aggódj, ez egyáltalán nem okoz függőséget - nyugtattam meg végszóként, ha esetleg attól tartana, hogy egyetlen alkalomból is gond lehet. Pusztán csak egy tudat tágító utazásról volt szó, rengeteg jókedvvel fűszerezve, amit valószínűleg sosem fog elfelejteni, de ezen kívül semmi hiányérzetet nem hagy maga után.
Megvártam, hogy Stella megegye a részét, majd ugyanígy tettem én is. Nem telt sok időbe, mire a drogok hatni kezdtek.
A lentről szóló zene bár eddig is csak tompán hallatszott a fürdőben, most csak időközönként hallható háttérzajnak tűnt a lány nevetése mellett, ami viszont tisztán, visszhangozva csengett. Reflexszerűen mosolyogtam rá idétlenül, ahogy figyeltem a mozdulatait. Arra emlékeztetett, mint mikor egy filmben egy lassított jelenetet nézek. Mögötte a falon lévő képekről folyt le a festék, ezzel voltam elfoglalva, ameddig ő a levegőt bökdöste. Legalábbis addig, amíg meg nem hallottam a nevem, és ismét rápillantottam.
Hosszú pillanatokig csak bámultunk egymásra. Éreztem, ahogy a teljes nyugalom kezd körbevenni, a színek élénkebbnek tűntek, mint eddig valaha és az a boldogság, ami szétáradt a mellkasomban egy széles mosolyt csalt az arcomra, amíg vártam, hogy a velem szemben ülő lány mondjon valamit. Nem értettem, mitől lett ennyire vidám hirtelen, de látszólag nagyon örült nekem, annak ellenére is, hogy nem sikerült a nevemen szólítania. Bunkóság lett volna elrontani a kedvét, vagy visszautasítani az ölelést, szóval vigyorogva széttártam a karjaim, hogy aztán egymást ölelgetve elboruljak vele. Ez persze nem volt a terv része, de túl nagy volt a lendület, és képtelen voltam ellensúlyozni, így a padlón kötöttünk ki. Próbáltam visszatartani a nevetést, de az végül egy kisebb horkantás kíséretében előtört belőlem, ahogy a hideg kövön fetrengtem a lánnyal magamon.
- Vissza kellene mennünk - jelentettem ki egy kis idő elteltével, és megpróbáltam finoman félretolni a lányt, hogy fel tudjak tápászkodni a földről. Miután ez sikerült, épp akkor nyitottam ki az ajtót, mikor egy srác kopogtatni akart. Nem emlékszem pontosan mi történt, de esküszöm, Stella még mindig a földön ücsörögve ölelte a lábam - de lehet, hogy ezt is csak behallucináltam. Mindenesetre még mindig a földön volt, és ahogy ez tudatosult bennem, egyenesen az idegen arcába nevettem. Érdekes jelenet lehetett, bár biztos vagyok benne, hogy csak nekem tűnt viccesnek.
Valahogy felszedtem a lányt a padlóról, és a csuklóját szorongatva húztam magam után lefelé a lépcsőn, hogy visszaérjünk az emberek közé. Nem akartam elvegyülni odabent, először csak az udvaron álltam meg, ahol kifeküdtem a medence szélére és a csillagokat kezdtem bámulni, amik most valósággal táncoltak a tiszta égbolton, ami kékebbnek tűnt, mint valaha. A medencében lévő víz csillogott a hold fényétől, minden olyan csodálatosnak tűnt.
- Úgy érzem magam, mintha Csodaországban lennénk. Te is látod, hogy a hullócsillagok függőlegesen esnek? - pillantottam a lányra boldogan nevetve, és igyekeztem kizárni a tényt, hogy úgy éreztem, mintha valaki figyelne minket. - Remélem, nem bántad meg, hogy belementél ebbe - folytattam, miközben felültem és megtámaszkodtam a kezeimen hátam mögött.
Nem kellett sok idő hozzá, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve belerántsam a lányt a vízbe, amin aztán jól szórakoztam a szélén, egészen addig, amíg fel nem jött a víz alól és meg nem pillantottam újra. Éreztem, hogy a kelleténél több vér szökik az arcomba, s átszínezve a bőröm eredeti színét, csillogó szemekkel, lélegzet elállva csodálkoztam rá örömtelien. - Eddig miért nem mondtad, hogy egy sellő vagy?! - Kiáltottam fel teljesen lenyűgözve.
in my mind55 • 989 • credit



maybe this is all that i can be


Eren Meth
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvhgliOR1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuvip2MlV1rifr4k_1280
Play by: :
herman tømmeraas
Életkor :
20
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying liberal arts
stella & eren; welcome to wonderland Tumblr_inline_pbuviwWN2V1rifr4k_1280

stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


stella & eren; welcome to wonderland Empty
Vissza az elejére Go down
 

stella & eren; welcome to wonderland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Lakónegyed-