Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 32 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
1
Ember
5
Diclonius
0 (nem alkotható!)
Daimon
3
Pokolkutya
1
Vadász
6
Hibrid
4
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
2
Boszorkánymester
4
Wendigo
1
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Leighton & Connor ~ What kind of sorcery is this?!

Dylan Hicks Empty
Leighton Lockhart
Szer. Ápr. 14, 2021 12:09 pm



Otherside

Dylan Hicks Empty
Dorcas Irwin
Hétf. Márc. 29, 2021 12:08 pm



stella & daniel ;; heal a wound

Dylan Hicks Empty
Stella Argent
Vas. Márc. 28, 2021 5:40 am



@eren_meth

Dylan Hicks Empty
Eren Meth
Pént. Márc. 26, 2021 8:44 pm



dante & sheilah ;; i don't need a hero

Dylan Hicks Empty
Dante Wraith
Szer. Márc. 24, 2021 11:37 pm



Stella&Eamon: Her face was cold, so cold

Dylan Hicks Empty
Stella Argent
Vas. Márc. 14, 2021 5:43 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Dylan Hicks

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Ápr. 09, 2020 12:45 am

Dylan Hicks
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Dylan James Hicks
Do you really believe you're free?


Becenév:
maradjunk a Dylannél, maximum szólíts Hicks-nek
Születési hely:
Nem emlékszik, de valószínűleg Detroit környéke
Kor:
24
Nemi beállítottság:
hetero
Faj:
vadász
Play by:
Daniel Sharman
Karakter típus:
Keresett

Gotta Know Me Better



❝ You gotta stay open-minded they say
As long as you agree with them ❞


2003. január

Nem ő volt az egyetlen gyerek azon az este, akit elvittek otthonról, bár ekkor Dylan még nem tudta. Csak remegve nézett a nővére felé, aki az egyetlen biztos pontja volt az idegenek között.
Nem értette mi történik, csak remélte, hogy álom volt az egész este, és mindjárt fel fog ébredni. Hiszen hogyan is történhetne egy hét évessel ennyi szörnyűség egy este alatt? Lakás tűz, a szülei sehol, aztán elvitték ismeretlen férfiak egy furcsa helyre.
- ... és mostantól, mi vagyunk a családotok. - nézett végig a férfi rajtuk, majd a szeme megállapodott a vacogó fiún, aki még mindig a nővérét nézte. Mire a Dylan észbe kapott, a férfi már előtte állt, és megpaskolta a fejét. - Most már minden rendben lesz! - szólalt meg ismét egy mosollyal az arcán az ismeretlen. De ő nem érezte biztonságban magát, sőt, a férfi tekintete még ezerszer jobban megrémisztette.


2003. február

Ugyan még mindig nem értette mi történik körülötte, de kezdett beletörődni, hogy nincs többi otthon, nincs többé apa és anya. Csak a nővére maradt meg neki, és most már az Árészosok közé tartozott. Bár akkor még nem is érette igazán mit is jelent az, ha közéjük tartozik.
- Sam! - rohant utána megállás nélkül. - Sammie! - Mondta egy perc után, amikor a lány azért sem állt meg. Kezdtek könnyek gyűlni a szemébe Dylannek, de igyekezte visszatartani őket. Nem szerették a felnőttek, ha sír.
Pont utolsó pillanatban pillantotta meg a jelző táblát, ami egy másik részét jelezte a bázisnak, ahova ő nem mehetett.
- Samantha! - emelte meg a hangját egy lábdobbantás kíséretében. A lány egy nagy sóhaj közepette ugyan, de végre megállt, és a testvére felé fordult. A boldog, mosolygós Sam, aki mindig öleléssel fogadta Dylant már egy hónap alatt eltűnni látszott.
- Mi van? - kérdezte idegesen, türelmetlenül bámulva az öccsére. De ő sajnos azt se tudta mit válaszoljon. Annyi mindent akart volna: otthon lenni, ezt az egészet teljesen elfelejteni, vagy legalább a rendes Sammiet visszakapni, igazából bármit elfogadott volna ehelyett.
Válasz után kutatva csak bámulnia sikerült testvérére, aki csak unottan megfordult, és ment tovább.
Úgy tűnt már igazán testvére se volt.


2012.

- Szóval a tűz a legnagyobb félelmed? - nézett egyenesen a szemeibe az edző. Pontosan tudta volna, ha hazudik, és nem kívánt megint olyan szép büntetést kapni, mint az első edzés után. Még be se gyógyultak meg rendesen a sebei.
- Igen, Uram! - válaszolt azonnal és határozottan. Bár nem értette mi ennek az egésznek a lényege. A többiektől is mind megkérdezte, aztán tovább állt a következő emberre. Bár az eddigi évek alapján sejtette, hogy a lehető legszörnyűbb dolgot hozzák majd ki mindenki félelméből.
- Remek! - lépett el előle, és visszatért a szokásos helyére, ott mérte végig a fiúk tömegét. - Most már tudják egymásról, hogy mitől félnek igazán. A vizsga feladat a másikra közösen egy csapdát állítani a legnagyobb lényegében gyengeségének segítségével. A csapatokat természetesen én osztottam be, és mint máskor is, ha bármire szükségük van a kivitelezéshez, csak keressenek bátran. - terjeszkedett el egy őrült mosoly az arcán. A pasi sose volt a legnormálisabb, és sose titkolta.
Mivel nem mondott semmit, úgy vették, hogy az óra fel lett oszlatva, és pont elindultak volna kifelé, amikor még hozzátett egy apró információt. - Erre az egészre mindenkinek egy hónapja van. Ami azt is jelenti, hogy akár holnap is a legrosszabb rémálmukban találhatják magukat, de lehet, hogy a legutolsó nap néznek szembe mindennel. - bámult egyenesen Dylan szemeibe, aki csak némán nézett vissza rá, fejében a  6 évvel azelőtti lakás tűz képei villantak fel.


❝ You just can't speak freely
When you might have someone out there listening ❞

Nem volt titok, hogy nem nézték el, ha valaki nem idomult ahhoz, amit ők akartak. Az se volt nagy titok, hogy mindenkit arra a képre sikerült gyurmázniuk, amit szerettek volna, vagy legalábbis mindenki nagyon jól titkolta, ha gyűlölte az egész helyet, a rendszert és az összes Árészos tagot. Így tett Dylan is, csak hallgatott, pedig bármennyire is agy mosták őket, valahogy ő tartotta azt, amit gondolt. Valószínűleg a minden este megjelenő rémálmai is kisegítették, amiben a tűzet gyújtó bagázs lemészárolja a családját, kicserélik Samet, és őt elviszik a legsötétebb, leghidegebb helyre, ahol csak a korom száll az égből. Mellékesen ezeket még azok a képek is követték, ahogy Samantha képes lett volna őt legyilkolni egy vizsgáért. Na igen, az is egy szép péntek este volt.
Nyilván mivel semmivel nem értett egyet, semmi kedve nem volt valakit halálra ijesztenie, de muszáj volt. tudta, hogy csak így élheti túl. Ha beolvad közéjük, szép csendben bólogat akármit is mondanak, aztán amikor már elég erős lett, akkor lelép a francba. Már ha az lehetséges.
- Szóval ezt terveztük PJ-nek. - vigyorgott a tanárra szinte ugyan azzal a mosollyal, amivel a tanár szokott ránk nézni. Ha nem tudta volna, hogy Max is vele érkezett akkora este, azt hitte volna, a gyereke az edzőnek.
- Remek! Akkor csütörtök hajnalban előkészülés, és reggel mehet is a dolog. Majd még megkeresem önöket ezzel kapcsolatban. - bólintott, majd ki is hessegette őket az ajtón, mert valami megbeszélést akartak tartani. Egy percig mind álltak az ajtó előtt, de Dylan csak az ajtón kiszűrődő hangokra koncentrált. Talán még hallott is volna valamit, ha a PJ kínzását tervező bagázs nem beszélt volna ott mellette és nem is húzták volna visszafele a lakóegységekbe.
Vacsora és egy kis esti edzés után hulla fáradtan zuhant az ágyba. Azt hitte a teljes kifáradást már egy ideje maga mögött hagyta, de úgy tűnt ma sikeresen kifárasztotta a nap.
Reggel nem az ágyában kelt a szokásos ébresztésre, hanem levegőért kapkodva, füsttől és koromtól fulladozva ébredt egy égő épületben. Nem tudta hol van, mi történt, egy darabig csak a villogó képekre tudott gondolni, amik a lakástűzből kísértették. A légzése először pánikszerűen gyorsult, a fulladás rosszabbodott, de aztán emlékeztet az idióta edzésekre, és összeszedte magát.
Végül még az utolsó pillanatokban sikerült kimenekülnie az épületből. Igaz, ez egy törött hüvelykujjába került, pár karcolásba és égési sérülésbe, de két dolog miatt is megérte. Azóta nem félt többé a tűztől.
A másik, hogy ráébredt mennyire gyűlöli az egész rendszert, és legszívesebben felégetné az egész Árész bázist főleg akkor tudatosult benne, amikor PJ nem ment át a vizsgán. Vagyis hát az edző szép lassan hagyta, had fulladjon meg a föld alatt, és a végén csak annyit tett hozzá, hogy legalább nem kell eltemetni.
Legszívesebben segített volna, de valószínűleg csak ő is meghalt volna aznap. Bár ez se menekítette meg az újabb rémálmoktól, ahol mindig az ő hibája miatt halt meg PJ. De ezt az álmot örökké elviselte volna. Hiszen a tétlenségével ugyan annyira bűnös volt, mint a rendszer.


❝ Don't you dare show what they don't wanna see
Do you really believe you're free? ❞


2018.

Egy igazi harcos volt!
Majd bosszút állhatsz te!
Reméljük magától is olyan nagy dolgokat láthatunk majd, mint Samanthatól!


Csengtek a fülében az üres szavak, amiket a nővére temetésén mondtak. Még csak a testét se találták meg, nem ért az egész semmit. Csak arra volt jó, hogy mind elég elfoglaltak legyenek ahhoz, hogy leléphessen onnan a francba.
Maga se hitte el, hogy sikerült, hogy tényleg Detroit utcáit járta, és bármerre elmehetett. Bár nem igazán tűnt igaznak a szabadság, főleg, mert mielőtt még elment a nővére a nagy vadászatra, azzal fenyegette, hogy beárulja a vezetőségnek. Mert igen, sikeresen megbotlott a nyelve a drága agy mosott tesója előtt, és az pedig rájött, hogy Dylan legszívesebben felégetne mindent és mindenkit, ami ehhez  a szektához tartozott.
De úgy tűnt nem volt ideje, vagy nem az volt a legfontosabb, hogy a bár küzdeni és vadászni remekül tudó testvérét, de igazából ezen kívül semmit tevő öccsét beköpje. Soha senki nem hitte el, hogy ő bármire is képes. Folyton csak a muszáj-t teljesítette, de mondjuk nem véletlenül. Minek is akart volna egy rendszerben igazán hasznos lenni, amit legszívesebben darabokra tört volna?
De már igazából nem is számított az egész. Azon is gondolkozott, hogy minden hátra hagy, és csak valami kis edző lesz, valami kisvárosban, és nem is gondol a vadásztársaságra. Egyedül az volt fontos, hogy végre szabad volt, és a maga embere.



When I Was Younger...


Két év ugyan nem sok idő, de azóta sok minden változott, bár attól függ honnan nézzük.
valahogy tényleg egy kisváros edzőjeként telepedtem le, legalábbis hivatalosan az az állásom, az biztos. A másik pedig Sheilah segítése, bár inkább idegesítése, legalábbis ő biztos ezt mondaná. Mindig azért hisztizik, hogy csak az útjában vagyok, hogy a fegyvereket se hagyom a helyükön, de most mit csináljak? Imádom látni, ahogy kiborul, amikor az utolsó pillanatban beavatkozok a kis akciójába, és elveszem a győzelmi örömöt. Igazából a fegyveres dolgot is csak azért csinálom, hogy azt a tipikus 'legszívesebben megfojtanálak' Sheilah fejet láthassam. Arról még csak véletlenül se szeretnék szólni neki, hogy amúgy engem is rohadtul idegesít, ha nincsenek rendszerezve a dolgok.
Na igen, amúgy az is nagyon vicces mennyire magam mögött akartam hagyni a hülye Árész bagázst. Na hát egyrészt az életem tönkretevőit nem tudtam csak úgy elfelejteni, aztán találkoztam Miss Komorsággal is, és tőle még szörnyűbb dolgokat tudtam meg a kis társaságtól. Azóta csak még jobban szeretném, szétszedni az egész rendszerüket. Remélhetőleg sikerülni is fog.
Amúgy miért is gondolkozom ezeken? Már nem is tudom... Egy percig szép lassan követtem vissza a fonalakat a fejemben, majd leesett, hogy csak próbáltam kitölteni azt az időt, amíg Sheilahnak adok egy kis előnyt az újabb szál követésére. Épp ideje is volt már, hogy menjek, és megmentsem ismét a napot. Vagyis kódnyelvről lefordítva, hogy idegesítsem őt, na meg, azért segíteni is akartam, meg valahol nagyon nagyon mélyen vigyázni is rá. De csak nagyon mélyen.
Magamra kaptam valami megfelelő ruhát, felcsaptam a szokásos íj mellé pár fegyvert, na meg felvettem a köpenyemet, mert miért ne. Sheilah azt mondja mindig, hogy nagyon hülyén néz ki, főleg amikor még szórakozásból kis arcfestést is csapatok mellé. De valljuk be, kurva szexi vagyok benne, csak ezt ő képtelen bevallani.






rise red as the dawn

Dylan Hicks
Dylan Hicks 5e89eaa53ebc443800792c3a1b43b3bed53fdbdd
Play by: :
Daniel Sharman ○
Életkor :
25
Tartózkodási hely :
Does it matter? ○
Foglalkozás :
The legal or the illegal one? ○
Dylan Hicks 556c1e0f3966ea0be8bbbfc00743afdb27755ed8

Dylan Hicks Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Júl. 22, 2020 12:10 am

Sheilah Blackwood
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Dylan úúú

El nem tudom mondani, mennyire örülök annak, hogy itt vagy és végre elkészültél! aww Igaz, egy részem viszont nagyon nem boldog az idegesítő jelenléted miatt, de talán egy nap ez is meg fog változni... suspicious
Mint mindig, most se csalódtam a karakteralkotási képességeidben, és kimondottan jót tett a lelkemnek, hogy TE vállaltad el Dylant, mert tudom, hogy nálad jó kezekben lesz a drága. *-* Na de térjünk rá a lapodra.
Ahogy látom, benned is kellemetlenül mély nyomokat hagyott az a fránya Árész-program, meg is értem, hiszen ezek a brutális feladatok, na meg a nővéreddel történtek egy épeszű embernek se tetszettek volna... (Csak az én buta fejemnek, de az már mellékes. bruh) Szerencsére még időben észbe kaptál és kitörtél a program karmai közül, belőled nem lett hibrid gyilkológép és még az ép elméd is talán megmaradt, ha nem számítjuk bele azt a borzalmas arcfestést, meg a köpenyt, amikben előszeretettel játszol Robint, miközben én az életemet teszem kockára... rukiddin Te Jelmezes Idióta... facepalm Azt hiszem, meg is találtam a tökéletes beceneveket számodra, szokj hozzá szépen. Razz
Nyah de azt hiszem eleget beszéltem (ilyen sokat talán soha többet nem fogok majd, még veled se), tudod a dolgod, színed már van, szóval futás játszani és TEDD VISSZA A HELYÉRE AZT A NYOMORULT TŐRT, HÁNYSZOR MONDJAM MÉG? angryasf



the farmers won't save the world.
the warriors will.


Sheilah Blackwood
Dylan Hicks 5265c4e292f80cacbd649def42e97fbd
Play by: :
MARIE AVGEROPOULOS
Életkor :
20
Tartózkodási hely :
BH
Dylan Hicks Tumblr_p98xebRRVF1so1nhno6_400
† BUT INSTEAD I BECAME A MONSTER
Keresettek :

Dylan Hicks Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Dylan Hicks

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Vadász-