Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 32 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
1
Ember
5
Diclonius
0 (nem alkotható!)
Daimon
3
Pokolkutya
1
Vadász
6
Hibrid
4
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
2
Boszorkánymester
4
Wendigo
1
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Leighton & Connor ~ What kind of sorcery is this?!

the nameless one Empty
Leighton Lockhart
Szer. Ápr. 14, 2021 12:09 pm



Otherside

the nameless one Empty
Dorcas Irwin
Hétf. Márc. 29, 2021 12:08 pm



stella & daniel ;; heal a wound

the nameless one Empty
Stella Argent
Vas. Márc. 28, 2021 5:40 am



@eren_meth

the nameless one Empty
Eren Meth
Pént. Márc. 26, 2021 8:44 pm



dante & sheilah ;; i don't need a hero

the nameless one Empty
Dante Wraith
Szer. Márc. 24, 2021 11:37 pm



Stella&Eamon: Her face was cold, so cold

the nameless one Empty
Stella Argent
Vas. Márc. 14, 2021 5:43 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 the nameless one

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Vas. Dec. 27, 2020 2:28 am

Creed Hollins
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Creed Hollins
welcome to my mildly fucked up mind


Becenév:
Hollins, Reed, whatever
Születési hely:
valahol az Államokban
Kor:
27
Nemi beállítottság:
fingom sincs
Faj:
vadász
Play by:
Zane Holtz
Karakter típus:
Saját?

Gotta Know Me Better


Ha nincs neved, egy senki vagy.
Nincs arcod. Nincs hangod. Se nemed. Se vallásod. Se országod. Csak egy rozsdafolt vagy a rendszerben, „a huge pain in the ass”, ahogy a jó amerikai mondaná. Mondaná, ha tudna rólad. De észre se vesz, annyira jelentéktelen vagy. Ha pedig a lába alá kerülsz, hát odébb lök, beléd rúg vagy elhajt néhány szép szóval, netán hozzád is vágja az első mozdítható dolgot, amit talál a közelben. A profibbak már gumilövedékessel mennek utánad. Az iszákosak sörétessel. Ha mázlid van, rosszul céloznak és csak a saját gyepszőnyegüket basszák szét. Ha nincs... Újabb heget adhatsz a kollekciódhoz és imádkozhatsz, hogy a lövedék ne fúródjon létfontosságú szervbe. Így vagy úgy, de nyűg vagy a világ nyakán; az pedig elvárja, hogy hálás legyél az életedért.
Hunyd le a szemed. Végy egy mély levegőt és felejtsd el, aki most vagy. Felejtsd el a szobát, amiben most ücsörögsz, az illatokat, amiket érzel és a hangokat, amiket hallasz. Te most egy senki vagy. Nem vagy sehol és nem csinálsz semmit. Nincs senkid, nincs semmid.
Most képzelj magad elé zöld falakat. A plafonról a legolcsóbb csillár lóg le, az ágyadat rácsok veszik körbe, hogy ne ess le róla és tompa, csilingelő zene szól egy apró dobozkából. Hát nem ennivaló?
Tegyük fel, hogy ez most te vagy. Még csak három hónap telt el, amióta megláttad a napvilágot, másra se vagy képes, csak a bambulásra, néha bőgsz egyet ha fáj valamid, vagy ha éhes vagy. Amikor pedig megteszed, a nő akit anyádnak gondolsz megjelenik a szobában, az arca baromi homályos, de látod, hogy mosolyog. Felemel, kivisz a fehérre festett konyhába és elkészíti azt a löttyöt, amin élned kell, míg nagyobb nem leszel.
Ideje tovább lépni. Képzeld el, hogy minden elmosódik és ismét a sötétségben vagy. Egyedül.
Most próbálkozzunk valami bonyolultabbal; autó zúgása. A gyerekülés nyomja a hátadat és a seggedet, a lábad nem ér le így azt folyamatosan lóbálod, közben az ablakon bámulsz kifelé. Fák suhannak el melletted, az út nyálkás és zuhog az eső. Senki más nem jár erre, mert nincs még egy olyan idióta, aki az éjszaka közepén indulna el a családi vakációjára. De te nem bánod, mert mindig is szeretted az ilyen kellemes meglepetéseket. Pedig még csak öt éves vagy. A legónak jobban kéne szórakoztatnia, mint egy autókázásnak a sötétben. De téged annyira boldoggá tesz már ez is, hogy valósággal elszomorodsz, amikor apád lelassít, majd félreáll az út szélére. Biztos rájött az egyes számú, ebben az időjárásban nem is csoda. Még talán neked sem ártana elmenned, ha már adódik a lehetőség. Anyád rád is szól a maga gyengédségével, hogy készülj, mert ki fogsz szállni. Legalább is te gyengédnek mondanád ezt a hangnemet, pedig idősebb fejjel már biztosan máshogy értelmeznéd. Mindenesetre te izgatottan várod, hogy kinyújtóztathasd a végtagjaidat, úgyhogy amikor a kedves édesapád kinyitja az ajtódat, te hatalmas vigyorral pislogsz fel rá. Ő viszont nem mosolyog. Az a görbe az arcán nem igazi, mert a szeme sarka nem ráncosodik be. Ezt még ilyen fiatalon is érzékeled. Meglehet, túl okos vagy a korodhoz képest. De talán annyira mégsem, mert amikor a férfi felkap és letesz maga mellé a sárba, még fogalmad sincs, mi vár rád. Azt se furcsállod, hogy a kezedbe adja a hátizsákodat, ami szokatlanul nehéz, pedig te emlékszel, hogy csak a bolyhos mackódat tetted bele. A maci talpára piros fonállal valaki kézzel felvarrta, hogy „Teddy”, így feltételezed, hogy ez a neved. Mindenki más is így szólít. Lehet, hogy ez valami rövidítése a Theodore-nak. Vagy a Theonak. A fene se tudja, még az is megeshet, hogy csak a macit hívják így. Téged mindenesetre nem érdekel, szereted, hogy Teddy vagy. Főleg, amikor anyukád szájából hallod. Annak valamiért mindig más a hangzása. Most is érzed benne azt a fátyolt, ami mindig megnyugtat; fel se fogod, hogy egyébként a Teddy elé az előbb odatette, hogy „légy jó.” Ajtó csapódik. Aztán ismét zúg az autó, majd ez elhalkul. Sötét van. Teljesen.
A következővel alaposan meg fogom mozgatni a fantáziádat, úgyhogy maradj velem, ha tudsz.
A helyszín egy belvárosi sikátor. Minden szürkésnek tűnik, mivel tél van és késő délután. Már rájöttél, hogy nincs neved. A táskád tartalma két adag váltásruha, egy félig megrágott fánk, amit a Hanukás fickók osztogattak az utcai parádén, és Teddy. Az a rohadt maci, amit nem voltál képes kidobni azóta se. De nem hibáztatlak, hiszen csak hét éves vagy. Hétszázötvenhárom napot töltöttél egyedül. És most a hétszázötvennegyediket próbálod túlélni. Ez idő alatt összesen hat emberrel keveredtél párbeszédbe, ebből ketten hozzád is akartak nyúlni, az egyik valósággal megenni téged, de te elfutottál. Kezdesz rájönni, hogy jobb csendben maradni. Kerüld a szemkontaktust - ez a legfontosabb. Most is csak a földet bámulod, miközben azt a szétcsócsált fánkot tömöd magadba; a szénhidrátlöket, amit kapsz egészen felpezsdít, bezsongsz tőle és csak gyorsabban nyammogod az utolsó pár falatot. Aztán elfogy. És vége a mókának. Hirtelen iszonyú szomjas leszel, de vizet nem adtak a fánkhoz azok az idétlen parókás faszik, úgyhogy kénytelen vagy nehéz torokkal folytatni a kedvenc elfoglaltságodat; a városi zajok hallgatását. Lassan besötétedik, ilyenkor pedig már nem biztonságos kéregetni az utcán. De ha valaki erre jár, még megpróbálhatod. Talán az az idős bácsi? Vagy a hölgy a pamacs kutyájával? Vagy az a csapat fiú, akik nevetgélve szorongatnak egy üveg átlátszó folyadékot? Igen... Talán ha kedvesen kéred őket, adnak neked egy kupakkal a vizükből. Vagy két kupakkal, ha szépen pislogsz rájuk. Fel is kelsz, hogy megkíséreld a dolgot, ám ők előbb kiszúrnak téged, minthogy te oda tudnál menni hozzájuk, így most egymást lökdösve, vihorászva közelednek feléd. De te nem félsz, mert az ilyen jókedvű emberek biztosan nem fognak bántani téged. A nagyobb fiúkra amúgy is mindig felnézel, hiszen ők... Nagy fiúk. Erősek és menők. Még azt is elnézed nekik, hogy a válaszuk nem túl barátságos, és körbeállnak téged, mintha azt a bizalomjátékot akarnák játszani veled. Mire kettőt pislogsz, már billegsz közöttük, mint egy flippergolyó és kezdesz szédülni, ahogy forgatnak jobbra-balra. De az üveg nem nyílik. Sőt, minél jobban bámulod, annál messzebb kerül tőled. Aztán a térdedre esel, mert már túlságosan zsibong a fejed. A vércukrod alacsony, ki vagy száradva és gyenge vagy. Ráadásul gyerek. Aztán pedig már magányos gyerek, mert a fiúk elsétálnak. A szemhéjad elnehezedik. Te ehhez túlságosan álmos vagy. Azt képzeled, hogy Teddy életre kel, felemel és kiment ebből a fagyos, koszos sikátorból. S mintha hirtelen tényleg meg is történne...
Itt vagy még? Jó. Jöhet az izgi rész.
Tizenhárom éves vagy. A hangod néha viccesen megcsuklik, van egy-két nem oda való ragya a fejeden, a szemöldöködet szedned kell középen, az ösztöneid arra késztetnek, hogy feltűnően bámuld a takarítószolgálatos csaj seggét, ha egy dalban nincs zúzós gitár, már meg se hallgatod és egy ösztöneidnek élő, két lábon járó káosz vagy. Az új családod Creed-nek nevezett el, amit nagyon királynak tartasz, mert ettől kemény fickónak érzed magad. Úgy gondolod, hogy ez a név tökéletesen passzol egy képregényes rosszfiúhoz, ami mindig is érdekesebb szerepnek hangzott számodra, mint mondjuk a szuperhősé. Az egyetlen gond, hogy nem vagy még csak segédje se az igazi rosszfiúknak. Voltaképpen még mindig jelentéktelen vagy, csak van minek szólítani téged. És van fedél a fejed fölött, ami azért egy erős level up ahhoz képest, ahol voltál hat évvel ezelőtt. Csak a rohadt kávét ne kellene hurcolásznod ezeknek a tökkelütötteknek... Most is ahelyett, hogy ezzel foglalkoznál, inkább az öngyújtódat cseszteted. Azt az egyszerű, KISS MY ASS! feliratú öngyújtót, amit egy kis közértből nyúltál le néhány hete egy doboz cigarettával együtt. Minden dohányos kezdi valahol... Helyesbítek, mindenki kezdi valahol. Te is csak azzal indítasz, hogy ki-be kapcsolgatod a gyújtót. Nézed a kis narancssárga fénycsóvát, meglóbálod kicsit, aztán elengeded a gombját. Még ezt néhányszor elismétled, miközben a fal mentén ücsörögsz az ablak alatt, aztán... Kettőt pislogsz és a fejed fölötti függönyt elkezdik felzabálni a lángok. Felpattansz, de ahelyett, hogy megpróbálnád eloltani, vagy figyelmeztetni a többieket, csak nézed. Van valami lenyűgöző abban, ahogy pusztít. Hülye lennél tönkretenni a pár perces bulit. Nem tart túl sokáig, mert az egyik türelmetlen „rokonod”, a nagy darab Tony megjelenik, hogy lehordjon téged, amiért késik a lopott főzőmasinával készült kávéja. Bele is kezd, de aztán kiszúrja az égő függönyt és inkább azért lát neki kiabálni veled. Te meg csak szemezel vele, feszegeted az állkapcsodat és elképzeled, mi lenne, ha inkább őt mardosná a tűz az ablakot díszítő anyag helyett. És meg is születik a gondolat; nem habozol lökni egyet rajta, egyenesen a függöny irányába -, a szakállát meg a két szál haját megkapja a láng, de ennél többre nem futja egyelőre. Amíg ő a megégett arcszőrzetével foglalkozik és szidalmazza - szépen fogalmazva - az Úr méretes vesszejét, te megragadod a pulton hagyott, félig üres alkoholos üvegek egyikét és egy jó célzással a fickó melletti falhoz vágod. A tömény pia ráfröccsen Tonyra, a függönyre és az épp csak eloltott szakállára, ez pedig meg is teszi a csodát; nagyobb lángcsóvák kelnek életre, Tony rikácsol és a konyhát narancsos fény tölti be. Nem tart sokáig, mire rájössz, hogy ez olyasfajta műsor, amit élvezettel néznél a tévében. És most, hogy megérezted a dolog ízét, svédasztalos luxusvacsorát akarsz csinálni belőle.



When I Was Younger...


Teddy pocsékul fest. Az egyik lába le van szakadva, a másikból pedig kis vattadarabok állnak ki, az egyik szeme egy vékony madzagon lóg rajta, a hasából pedig egy jókora konyhakés áll ki, ami a céltábla közepén tartja őt. Néhány egészen más alakú, másra alkalmas tőr szintén a táblába van fúródva, ezek épp csak súrolják a mackó kopottas szőrét. A következő dobásom szintén félremegy, ezúttal a keze mellé sikerül. Talán nem a kanapén ücsörögve kellene célba dobósat játszanom cigivel a kezemben, akkor még el is találnám azt a köcsög medvét.
Most minden bizonnyal az jár a fejedben: „Mi a franctól vagy ilyen ideges, Creed? Vegyél be egy nyugtatót, vagy nézz meg egy beteg filmet, attól jobb kedved lesz.” Ha pedig még nem gondoltál erre, hát most már biztosan, mert felvontam rá a figyelmedet. Így, hogy végre figyelsz, el is mondom, mi történt.

Hülyén éreztem magam az egyen szerkóban. Rohadtul abszurd volt az egész, az idétlen walkie-talkieval meg az ízléstelen fazonú inggel, legszívesebben fejbe lőttem volna magam, csak ne kelljen ezt hordanom. De ez volt az a szükséges rossz, ami ahhoz kellett, hogy közelebb férkőzzek Hozzá. Be kellett épülnöm, mert úgy minden sokkal egyszerűbb volt.
Talán - de talán nem -, adtam egy tippet egy csapat kezdő játékosnak a belvárosi bank gyengepontjairól. Talán azt is elárultam nekik, hogy mikor van váltás az őrök között és mikor van a legkevesebb alkalmazott az előtérben. Még az is lehet, hogy megsúgtam nekik, ki tudja a legtöbb lóvét rejtő széf kódját. Azt viszont nem mondtam el, miért voltam ilyen segítőkész, vagy hogy egyáltalán miért érdekelt engem a pitiáner próbálkozásuk. Ha tudták volna az igazat, szerintem nem lettek volna olyan bevállalósak.
Minden a terv szerint haladt; az idióták lebuktak, valaki kihívta rájuk a zsarukat, kialakult az ismerős patthelyzet, amikor a pánikba esett bűnözők túszokkal próbálják menteni a bőrüket - én pedig mindennek a közepén kész voltam bizonyítani a rátermettségemet és elkapni a bajkeverőket. Természetesen ők nem adták volna fel harc nélkül, így a kereszttűzben többen megsérültünk volna; többek közt Miranda Cruz is, a mexikói származású kedves hölgyemény, aki anno kivágta az öt éves fogadott kölykét az út szélére, mert mégis sikerült összehoznia egy sajátot. A kórházban pedig váratlanul érte volna őt utol a halál keze. Az én kezem. A torkán.
Mielőtt még megkérdeznéd, miért kell ez a sok macera egyetlen ember megöléséhez; mert buli. Minél többen, annál jobb. Ez az a bizonyos fűszer, ami nélkül a kajád ízetlen lenne. A mellékszereplő, aki miatt nincs veszve az amúgy pocsék hollywoodi vígjáték. Érted már? Ez az egész műsor azért kellett, hogy felépítsem a csattanót. Hogy amikor Mrs. Miranda Cruz szemébe nézek és kiszorítom az utolsó csepp oxigént a légcsövéből, felismerje az átverést. Hogy abban a pillanatban rájöjjön, Batman valójában nem Bruce Wayne, hanem Joker; és ő alkotta Jokert. Ő rendezte meg a saját kínkeserves haláljelenetét.
Egészen addig jól is ment minden, míg ki nem tört az előre megjósolt tűzharc. Ahogy azt sejtettem, néhány civil áldozatául esett a kialakult káosznak, de Miranda nem. Őt folyamatosan szemmel tartottam, semmi baja nem esett. És itt csúszott be a hiba. Nem figyeltem a környezetemre eléggé. Az egyik golyó súrolta a karomat, ami egy pillanatra lefoglalt, így nem tudtam arra koncentrálni, hogy Mrs. Cruzt ne érje súlyos sérülés, így mire ismét odapillantottam, már el is dördült az egyik pisztoly; a lövedék a szemem láttára hasított keresztül a bájos arcú nő halántékán, a másik oldalt pedig ki is jött, egyenesen a falnak csapódva. Ennyi volt. Csak ilyen egyszerűen...

A kés Teddy két szép gombszeme közé érkezik. És pontosan kettő egész hat tized másodperccel ezután megszólal a telefonom.
– Hollins.
– Mr. Hollins, Donovan Seriff vagyok a Beacon Hills-i irodából. Néhány napja beszéltünk telefonon.
A név hallatán egyből kihúzom magam, az arcomra sötét vigyor költözik ki.
– Donovan Seriff! Micsoda váratlan meglepetés. Sikerült meghoznia a döntést?
Túl rámenős lennék? Meglehet.
– Igen. Alaposan utánajártam az eddigi munkásságának, Mr. Hollins. Be kell valljam, lenyűgözött, amiket olvastam Önről, a...
Bla bla bla, mind kamu. Az egészet csak kitaláltam, mert egy igazi lángelme vagyok.
– ...mindenképp hasznát vennénk.
Mi? Mit mondott?
– Ezek szerint fel vagyok véve, Seriff? – A vigyorom kiszélesedik. Igaz, a felét nem hallottam annak, amit összehablatyolt, de ha jól következtetek az utolsó három szóból, akkor pozitív hírrel keresett meg és nem azért, hogy a képembe vágja, hogy nem kellek nekik.
– Fel. Hétfőn kezdhet.
Eszemben se volt helyszínelőnek állni, vagy Beacon Hillsbe költözni. Vagy egyáltalán bármit is csinálni a közelében... De a bankos dolog után az ottani kórházban láttak el - a helyi épp tele volt egy buszbaleset sérültjeivel - így kaptam egy kis kóstolót a város helyi csodáiból, amik egyenesen vonzzák a figyelmemet; és ekkor találkoztam Vele is... Vele, akit kineveztem az új Teddymnek.
És akivel nagyon, de nagyon jót fogok még szórakozni.





Creed Hollins
the nameless one Tumblr_ncfncncD1W1qaho1po1_250
the nameless one Tumblr_n553oc1Yth1qbd749o1_250
Play by: :
Zane Holtz
Életkor :
28
Tartózkodási hely :
BH
Foglalkozás :
i kill people... and i rob banks sometimes. why not?
the nameless one Tumblr_opsgnoOXBh1tzosm7o2_540

the nameless one Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 28, 2020 11:42 pm

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Creed *-*

Tudom, hogy ez az a tipikus férfi, akivel kapcsolatban nem csak az anyák, hanem mindenki int, de szerintem az idióta fejem dobná magát a karjai közé. Hiszen meglehet menteni, én tudom, hogy meg lehet menteni  Duzzi
Szóval ezek után nem titok, hogy imádom a kis dumbasst Rolling Eyes A kedvenc karakter típusom, ha lehet ilyet mondani, bármelyik sorozatban a kis mániákus, őrült férfi. Főleg, amikor ilyen tisztán látod, hogyan lett belőlük az ami, és, hogy milyen zsenialítással trükköznek az életben, és maradnak a toppon. Hát drága Creed is milyen ügyesen bement a farkasok közé játszani. Csórik meg nem is vették észre, hogy pórázra rakták őket, és vezetve vannak suspicious
Azért remélem tudod, hogy a medvék, főleg a picik nagyon aranyosnak tűnnek, de azért ők is tudnak ártani Rolling Eyes
Micsoda jó választás amúgy Zaddyane Holtz ehhez a karakterhez Rolling Eyes


Julia Hunt-Kozma
the nameless one Tumblr_obnk1aaj2M1sognhno2_r2_250
Play by: :
nothing
Életkor :
30

the nameless one Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

the nameless one

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Vadász-