Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 32 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
1
Ember
5
Diclonius
0 (nem alkotható!)
Daimon
3
Pokolkutya
1
Vadász
6
Hibrid
4
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
2
Boszorkánymester
4
Wendigo
1
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



stella & daniel ;; heal a wound

Dante & Stella;; Food fight Empty
Stella Argent
Today at 1:18 am



jasper & eren; you ain't seen nothing yet

Dante & Stella;; Food fight Empty
Jasper Riggs
Szomb. Márc. 06, 2021 4:12 pm



Fawn&Eamon: Wet wraith

Dante & Stella;; Food fight Empty
Fawn Olossë
Pént. Márc. 05, 2021 9:32 pm



stella & eren; welcome to wonderland

Dante & Stella;; Food fight Empty
Eren Meth
Csüt. Márc. 04, 2021 10:17 pm



creed × faye - (un)fortunate meeting

Dante & Stella;; Food fight Empty
Creed Hollins
Csüt. Márc. 04, 2021 10:17 pm



Nem vagyok itt!

Dante & Stella;; Food fight Empty
Sheilah Blackwood
Szer. Márc. 03, 2021 1:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Dante Wraith


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Dante & Stella;; Food fight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Feb. 01, 2021 9:47 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Dante & Stella
this is what i call successful hand-delivery

Elloptam a csomagot. Még én sem akartam elhinni, hogy tényleg megtettem, de mostanában sok olyan dolgot csináltam, amiről korábban azt hittem, sosem tenném meg. Erre tessék. Napról napra egyre csak halmoztam az olyan cselekedetek, amik ellen a józan eszem és vele együtt minden idegszálam tiltakozott. Hiába. Mostanában nem szerettem hallgatni a belső hangomra, ami szólt, ha hülyeséget készültem művelni, mert hát mi a fenéért érdekelt volna, ha olyasmiért szól, amiről magamtól is tudom, hogy baromság?! Ebben az esetben mégis, mindennél jobban bántam, hogy nem hallgattam az idegesítő, sípoló hangra. Akkor megkíméltem volna magam egy nagy adag, jelöletlen nyers hústól, amit több szempontból is aggasztónak találtam.
Kirázott a hideg, miközben egyre nagyobb és nagyobb szemeket meresztettem a csomag tartalmára. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Valahogy sántított a történet. Még az után is, hogy elkaptam a srácot, akinek ezúttal kézbesítenie kellett volna; jól megrázva a két vállánál fogva, újra meg újra megkérdeztem tőle, hogy ki küldte a csomagot, kinek címezték – holott ezt pontosan tudtam – és tudja-e, hogy mi van benne?! Ez utóbbi kérdésre a válasz mindig „nem” lett. Meg sem lepett, ettől valahogy még hátborzongatóbbá vált ez az egész.
Egyre csak azon agyaltam, mi a fészkes fenének küldene Ash egy csomag – nem túl bizalomgerjesztő – nyers húst, Daria szomszédsrácának, akinek még csak a nevét se tudtam addig, amíg ki nem ráztam szerencsétlen futár srácból. Valami határozottan bűzlött. A húson kívül… Fúj. Nekem meg szándékom állt kideríteni, hogy mi volt ennek az oka.
A legalapvetőbb válaszoktól kezdve, orbitálisan nagy hülyeségeken át, egészen a kannibalizmusig minden az eszembe jutott ezzel a különös csomaggal kapcsolatban és sajnos, az egyik ilyen elmélet bele is fészkelte magát az agyamba. Úgy csapott fejbe a gondolat, mintha valaki fejbe vágott volna; wendigo.
Létezhet, hogy Ash egy wendigot táplál? Vagy az a Dante gyerek etet egyet, Ash meg segít neki? Hála nekem, Ash tudott ezekről a dolgokról, szóval lenne benne ráció… De valóban ez lenne a helyzet? Vagy csak túlbonyolítom a dolgokat?
Ajtó nyitódása, majd annak csukódása ütötte meg a fülemet. Most kell okosnak lennem, elvégre nem maradhatok örökre a srác szomszédjának sövényében kuporogva. Egyáltalán mi a fenének vetődtem be a bokorba, amikor a ház mögé is beszaladhattam volna a csomaggal? Már nem számít Stella, agyalj inkább a következő lépésen...
Vagy most azonnal a srác elé ugrok és betámadom ezzel a doboz hússal, vaaagy egy kicsit várhatok még ezzel az egésszel és megfigyelem, hátha valami furcsa dolgot fog csinálni. Ez utóbbi mellett döntve, csendben, a csomaggal a kezemben, feltűnésmentesen követtem a srácot egészen a legközelebbi boltig.
Kezdtem idiótán érezni magamat, de annyira nem, hogy meghátráljak, és kisétáljak az ajtón. Ha már eddig eljöttem, leskelődtem és még a csomagja is nálam volt, most már nem fogok szó nélkül lelépni. Borzasztóan kíváncsi voltam, mégis minek neki ennyi hús és mi köze van ehhez az egészhez Ashnek. Meg úgy egyáltalán… mi lenne olyan szupertitkos egy csomag húsban, hogy azt ilyen nagy suttyomban kell leszállítani? Ez a kérdés pedig csak egyre jobban erősítette a gyanakvásom, amit nem bírtam tovább szó nélkül hagyni.
A semmiből léptem a srác elé, megálljt parancsolva neki a polcsorok közötti kereszteződésben. A csomagot szánt szándékkal úgy tartottam, hogy felismerje rajta a lakcímét, amit minden bizonnyal csak azért írtak a dobozra sietősen, hogy az a nyomi, akit megkértek, hogy kézbesítse, eljuttassa a pontos címzetthez. Kicsit vicces ebbe belegondolni, hiszen a cucc így is nálam kötött ki. Igaz, hogy a bejárati ajtó előtt rángattam meg érte szerencsétlen „kifutófiút”, de megszereztem, amit akartam.
- Ismerős a csomag? – Mosolyra görbültek ajkaim, de még én se tudtam volna megmondani, hogy a barátságos, vagy inkább a fenyegető fajtából.



now i'm stained by you





Stella Argent
Dante & Stella;; Food fight 3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
Dante & Stella;; Food fight EQmMl45
so why aren't you here?



Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 01, 2021 9:58 pm

Dante Wraith
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt
stella & dante
   

Ismételten két nap telt el azóta, hogy utoljára normálisan ettem volna, mert valamiért nem érkezett meg a csomag a szokott időben.
Gyanús volt? Nem igazán.
Úgy voltam vele, talán közbe jött valami Ashley-nek. Az éhségem még nem volt veszélyes a környezetemre, mert kezdtem megtanulni beosztani az adagokat. Mindig csak egy kicsit az helyett, hogy nem eszek napokig, aztán ragadozó módjára tépem apró cafatokra az ebédemet. Ez azt is jelentette, hogy legalább az undorom kezdtem legyőzni. Mindig arra gondoltam, hogy fánkot eszek, egy tortaszeletet, vagy egyszerűen csak steak-et. Ha mást képzeltem a helyére, mindig egyszerűbb volt legyőznöm azt a gyomorforgató érzést, ami odabent kavargott, amint megláttam az újabb adag húst.
Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy Ash egy idiótára bízza a futár melót, aki még a címet is ráírja a doboz tetejére, és hagyja, hogy valaki csak úgy elvegye tőle.
Este szokás szerint elindultam a sarki boltba, hogy az új lakótársam előtt fent tartsam a látszatot. Méghozzá egy teli hűtővel.
Utáltam, hogy a pénzemet olyan felesleges dolgokra kellett költenem, mint az étel, vagy az ital, de nem volt választásom. Mindig vittem haza fagyit, néhány mirelit cuccot, üdítőt, húsokat, tésztát, bármit, ami fogyasztható, és régen még szerettem is. Aztán időszakosan dobálok ki mindent a kukába, hogy úgy látszódjon, fogy is belőle. Néha rendezek előtte egy műhisztit, amiért megette a joghurtomat, amit én vettem magamnak, hogy merte megenni alapon, de belül meg igazából csak örülök neki, mert annyival kevesebb megy kárba.
Unottan támaszkodtam mindkét alkarommal a bevásárlókocsira kissé előre görnyedve, miközben a polcokat figyeltem, amik mellett elmentem. Épp a különféle chipsek mellett haladtam, és azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy már csak meg sem kívánom ezeket. Ekkora hatással lenne a szervezetre egy kis wendigo gén?
Hamar elkönyveltem magamban, hogy a fáradtság miatt gondolkozok csak ilyen lényegtelen dolgokon, hülyeségeken. Inkább csak beledobtam egy sajtosat a kocsiba, miközben meg is ráztam kicsit a fejem, hogy észhez térjek, majd rámarkoltam a kocsira, aztán gyorsítva a gyászos tempón elhagytam a sort. Illetve csak akartam, de mielőtt befordulhattam volna, valaki megjelent előttem a semmiből, és nem sokon múlt, hogy "elüssem". Épp mondani akartam neki valamit, de amit a kezében tartott, belém fagyasztotta a szót, s egy hang sem jött ki a torkomon. Szerencsére beelőzött a kérdésével, nekem meg másodpercek alatt többféle magyarázat is eszembe jutott a "még sosem láttam" típusútól kezdve egészen az "illegálisan Gyrost árulok, és egyik ismerősömtől kapom hozzá a húst, aki amúgy hentes" típusúig. Aztán hamar rájöttem, hogy nem úgy nézek ki, mint aki egy büfében dolgozik, ráadásul ezzel baromi sok hazugságba kellene belemenni, és nem ér ennyit, mikor van egy lakótársam, akire ráfoghatok mindent. Legalább valami hasznom legyen belőle.
- Nem igazán. Annak kéne lennie? - Néztem rá értetlenül, majd kicsit közelebb hajoltam a kocsi fölött, mintha csak akkor olvasnám el a ráírt címet. Kicsit még a szemeim is szűkítettem, hogy hatásosabb legyen a dolog. - Valószínűleg a lakótársamé. Gondolom - mondtam vállat vonva, majd nyújtottam a kezem, hogy elvegyem, jelezve a lány felé, majd én elviszem neki, ha már úgyis egy házban lakunk. - Hogy került ez egyáltalán hozzád és honnan tudtad, hogy én lakok ott? Ismerjük egymást? - Kérdeztem aztán homlok ráncolva, s kissé zavarodottan, mert hirtelen tényleg nem tudtam hova tenni a dolgot.
Eleinte még nem is tűnt annyira furcsának, de ahogy ott álltunk, egyre bizarrabb lett a helyzet, hogy egy random csaj megállít a boltban egy csomaggal, amin az én címem van. Először azt hittem, ez valami Beacon Hills-i átverős műsor, aztán hamar változtak a gondolataim, mikor eszembe jutott, mi is van abban a csomagban.
Mi van, ha vadász és tudja, mi vagyok? - merült fel bennem a kérdés, de nem hagyhattam, hogy megváltozzanak a vonásaim a felismeréstől. Továbbra is természetesen és lazán kellett viselkednem. Úgysem volt semmije, amivel jogosan vádolhatott. Ahogy bizonyítéka sem volt. Nem volt mitől tartanom.
Egyelőre.



You've got no place to hide and I'm feeling like a villain, got a hunger inside. One look in my eyes and you're running 'cause I'm coming, gonna eat you alive
I am the devil in disguise

Dante Wraith
Dante & Stella;; Food fight 99eb0d13b5e37c6aaa3c6168caf112a9ec9d2f1c

Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4l5e3cpe1rqq37j_400

Play by: :
nick R O B I N S O N
Életkor :
22
Tartózkodási hely :
B H
Foglalkozás :
killing my enemies, sometimes my friends
Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4lkkRE9b1rqq37j_400

Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Feb. 01, 2021 10:00 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Dante & Stella
this is what i call successful hand-delivery

A bolt közepén állva, a fiú válaszára várva, eszembe jutott, hogy talán nem kellene ezt tennem. Rohadtul nem gondoltam át ezt az ötletet és igazából fogalmam sem volt róla, hogy akkor most ebben a helyzetben mégis mit kellene csinálni.  
Elment az eszed? – üvöltötte a belső hangom. Talán akkor is hallgatnom kellett volna rá, amikor azt sikította, hogy: NE CSINÁLD! NE CSINÁLD! NE CSINÁLD!
De nem hallgattam rá, ahogy most is igyekeztem figyelmen kívül hagyni minden szavát. Ha már belekezdtem ebbe a játszmába, nem igen hátrálhattam ki belőle. Ráadásul pont most, amikor már csak egy hajszál választott el attól, hogy megtudjam, mégis mi a francért van jelöletlen, nyers hús a dobozban, hogy ki a fene ez a Dante és mire kell neki, na meg azt se felejtsük el, hogy baromira tudni akartam, mi köze van ehhez az egészhez Ashnek. Csak mert hiába kerestem összefüggést a két fiú és a hús között, valahogy semmi normális, elfogadható magyarázat nem jutott az eszembe. Bár, ami azt illeti... talán egy mégis akadt. Az viszont egy icipicit sem tetszett.
Nem akartam, hogy igaz legyen bármelyik wendigo elméleted. Nem szimpatizáltam ezekkel a lényekkel és elképzelni sem tudtam mit fogok csinálni, ha netán valamelyik mégis beigazolódna.
Figyelmen kívül hagytam az első kérdését, meg a lakótársára vonatkozó megjegyzést, mert tudtam, hogy kamuzik. Egyrészt megérzésből, ami általában nem szokott csalni, másrészt pedig abból, hogy a kis futárból mindent sikerült kiráznom korábban ahhoz, hogy ne tévesszem el a célt.
Lenéztem a kinyújtott kezére és egy bájos mosoly kíséretében megráztam a fejem. Nem fogom átadni neki a csomagot. Most biztos nem.
- Megvannak a forrásaim – vontam vállat, mintha ez valami lényegtelen dolog lenne. Persze, nyilván magától értetődő, hogy a futár srác is nagyban közrejátszott a dologban. Szerencsétlen lehet, hogy többet nem mer ezek után a közelembe se jönni. Na mindegy. Azt viszont nem állt szándékomban Dante orrára kötni, hogy Dariatól tudtam meg ezt a csomagos dolgot, nem akartam őt belekeverni, mert ez az én saját magánakcióm volt. Daria nem tehet róla, hogy egy idióta vagyok és hajlamos is ilyen hülyeségeket csinálni. – Nem hiszem, hogy te ismernél. De én tudom, te ki vagy, Dante.
Oké, kezdett egyre furcsábbá válni a helyzet és még mindig nem ötlöttem ki, hogy mégis hogyan fogom megtudni, ami érdekelt. Nincs más út, mint az előre…  
- Mi van a csomagban? – vágtam bele egyenesen mindennek a közepébe. Na nem mintha ne tudnám, hogy hús van benne. Sokkal inkább az foglalkoztatott mégis miféle és miért. De szándékosan tettem fel így a kérdést, arra számítottam hogy megint megpróbálkozik füllenteni és meg akartam őrizni azt az előnyt, hogy már tudtam mit tartalmaz. Ha erről megpróbálna mást mondani, azt jelentené, hogy nagyon nagy rejtegetnivalója van. S ha így van, azt kellene feltételeznem, hogy talán tényleg helytálló az egyik elméletem, abban az esetben pedig… kénytelen lennék bizonyos intézkedéseket tenni.



now i'm stained by you





Stella Argent
Dante & Stella;; Food fight 3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
Dante & Stella;; Food fight EQmMl45
so why aren't you here?



Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 01, 2021 10:00 pm

Dante Wraith
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt
stella & dante
   

Ki gondolta volna, hogy a nap lezárásaként egy ilyen kínos beszélgetésben lesz részem? Mert én nem. Ráadásul kezdett egyre rosszabb irányba terelődni a dolog, és már előre láttam, hogy szét fogom kamuzni az életem.
Értetlenül pislogtam az ismeretlen lányra, majd továbbra is felé nyújtott kézzel néztem vele farkasszemet, miután ő elhúzta a csomagot jelezve, hogy ameddig nem kap magyarázatot, addig nem fogja odaadni. Ettől csak egyre érdekesebb lett a dolog.
Valószínűleg megnézte, mi van a dobozban, azért csinálja ezt. Nyilván nekem is furcsa lenne és kíváncsi lennék. De csak akkor, ha tudok a természetfelettiről és gyanakszom. Máskülönben miért csinálná ezt egy ismeretlen, tök átlagos lány egy idióta csomag miatt? Ennek nem volt semmi értelme.
Ezek szerint volt egy elmélete.
Nekem is volt egy elméletem, és nem állt szándékomban még meghalni.
Játszd tovább a hülyét, Dante. Abból nem lehet baj – ismételgette egy hang a fejemben, minek hatására letöröltem az értetlenséget a képemről, helyette pedig magamra erőltettem egy kisebb mosolyt, kinyújtott karommal pedig ismét rámarkoltam a kocsira.
- Figyelj, nem mondom, hogy nem ismerhetsz, elvégre ez egy kisváros, de hogy őszinte legyek ez kissé ijesztő – jelentettem ki homlok ráncolva, miközben próbáltam úgy viselkedni, mintha csak egy átlagos srác lennék a szomszéd házból. Semmiféle wendigo, vagy diclonius. Csak egy ember. – Ha ez az egész arra megy ki, hogy meg akarsz ismerni és kellett egy indok, hogy dumáljunk, nincs rá szükség. Elég lett volna, ha annyit mondasz, 'szia' – mondtam egy kisebb vigyorral az arcomon.
Nem vagyok természetfeletti.
Ő sem vadász.
Nem vagyok természetfeletti.
Ő sem vadász.
Próbáltam terelni a gondolataim, amennyire csak tudtam, de nem volt egyszerű. Elvégre arra sosem lehet elég felkészült az ember, hogy egy élelmiszerbolt közepén megállítják, a képébe tolnak egy nyers hússal teli dobozt és ok nélkül faggatni kezdik.
Valójában volt oka, de ebben ő nem lehetett biztos. Én meg próbáltam úgy állni a dolgokhoz, mintha nem lenne oka gyanakodni. Így külső szemmel belegondolva pedig elég vicces volt a szituáció. Már csak azt a pillanatot kellett megvárnom, mikor mindketten egy jót nevetünk rajta.
A következő kérdés hallatán automatikusan ugrott egyet a szemöldököm lepetten, hogy aztán a homlokom közepére ragadjanak értetlenül. – Mondom, hogy soha életemben nem láttam azt a dobozt – tagoltam neki, hátha így könnyebben felfogja. Kezdtem kissé ideges lenni. Persze nem azért, mert féltem bármitől, hanem mert kezdett bosszantóvá válni ez az egész helyzet, és ha tényleg nem tudnám, mi van abban a dobozban, akkor is elegem lenne már ebből az ostoba játékból. – Mégis honnan tudnám, mi van benne? – Kérdeztem vissza azért szem forgatva. – Ne haragudj, hogy ezt kérdezem, de be vagy állva? – A kérdés közben kicsit közelebb hajoltam gyanakodva, szűkített szemekkel és némiképp lejjebb is vettem a hangerőt, hogy óvatosabban kérdezhessek rá, mielőtt bárki meghallja. Elvégre ez nem egy olyan téma, amiről nyíltan kellene beszélni bárki előtt. Főleg nem hangosan.



You've got no place to hide and I'm feeling like a villain, got a hunger inside. One look in my eyes and you're running 'cause I'm coming, gonna eat you alive
I am the devil in disguise

Dante Wraith
Dante & Stella;; Food fight 99eb0d13b5e37c6aaa3c6168caf112a9ec9d2f1c

Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4l5e3cpe1rqq37j_400

Play by: :
nick R O B I N S O N
Életkor :
22
Tartózkodási hely :
B H
Foglalkozás :
killing my enemies, sometimes my friends
Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4lkkRE9b1rqq37j_400

Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Feb. 01, 2021 10:01 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Dante & Stella
this is what i call successful hand-delivery

Ennél bizarrabb helyzetben valószínűleg még sosem voltam. De nem is én lennék, ha nem keverednék bele mindenféle hülyeségbe, vagy, ha nem generálnám az orbitális nagy baromságokat. Mostanában ez voltam én; két lábon járó meggondolatlanság. Felelőtlenség. Katasztrófa. Ráadásul ezt tudtam is magadról.
Egy részem pontosan tudta, hogy amit csinálok az őrültség és nem csak magamat, de ezt a szerencsétlen srácot is bajba sodorhatom vele. A másik részem viszont ezzel baromira nem foglalkozott. Olyan volt, mintha kétfelé hasadt volna az ítélőképességem, a józanság hangja pedig alul maradt a meggondolatlanságéval szemben.
Eluralkodott a káosz. Nem csak a fejemben, de a cselekedeteimben is. Az apró kíváncsiságból mérhetetlen nagyságú lett; akkora, hogy képtelen voltam reálisan felmérni a helyzetet. Nem gondoltam bele, hogy ez kívülről mégis mennyire nevetségesnek tűnik, így a bolt kellős közepén is minden probléma nélkül képes voltam nyíltan szembemenni a fiúval, akiről úgy sejtettem, hogy emberevő szörnyeteg. Ha már itt tartunk, annak ellenére, hogy határozottan nem akartam, hogy beigazolódjon a sejtésem, azzal az opcióval véletlenül sem számoltam, mi lesz, ha nem is fog és nem egy wendigot próbálok rávenni arra, hogy bevallja; az embertársaiból lakmározik. Legfeljebb idiótának fogom érezni magad és reménykedhetek benne, hogy egy jót nevetünk majd ezen a nevetséges helyzeten. Addig viszont, míg be nem bizonyosodik egyik vagy másik opció, megyek tovább egyenesen…
Fapofával álltam előtte és hallgattam, ahogy ijesztőnek nevezi, amit épp csináltam. Valljuk be, egy kicsit azért tényleg az volt. Főleg, ha van is oka félnie valakinek… khm… Aztán az arcom egyik pillanatról a másikra rándult meg és öltött magára „enyhén” felháborodott kifejezést, miközben Dante éppen azt ecsetelte biztos ismerkedni szeretnék vele. Egy fél másodperce eljátszottam a gondolattal, hogy hozzávágom a dobozt és még rá is vetem magam, hogy addig üssem, amíg mozog. De ez végül csak fantázia maradt, annak pedig elég jó volt, így akaratlanul is egy amolyan gyilkos mosolyra húzódtak ajkaim.
- Szia – vetettem oda mégis neki. Mert hát miért ne? Végül is valamelyest igaza volt, hiszen megakartam tudni, hogy mi is ő. Hát tessék, megtettem ennek irányába az első lépést.
Csakhogy türelmem nem igazán volt lassan végigtotyogni az ismerkedés különböző fázisain, így ez után rögtön az egésznek a közepébe csaptam. Számítottam rá, hogy Dante nem fogja magát könnyen adni, így meg sem lepődtem rajta, hogy továbbra is csak a hülyét adta.
Tényleg csak a hülyét adja? TÉNYLEG?! – egy pillanatra azért eltűnődtem magamban, de jelét sem adtam kívülről, hogy egy picit talán elbizonytalanodtam a dologban. Az, ahogy beszélt hozzám - mintha retardált lennék, és az, amiket mondott… Kellőképp felidegesítettek ahhoz, hogy eszembe ne jusson visszakozni, sőt! Jöhetnek a drasztikusabb lépések.
- Oké… - csücsörítettem a számmal, ami nevezzük nevén, annak az előrejelzése, hogy pillanatokon belül valami nagyon, de nagyon meggondolatlan dolgot fogok csinálni. És tényleg. - Akkor gondolom semmi akadálya, hogy együtt kinyissuk és megnézzük, mi van benne…
A válaszát meg se várva, nyitottam ki a dobozt, majd fordítottam azt úgy, hogy ő is jól lássa a benne lévő nyers, jelöletlen húst. Ezt követően belenyúltam és kivettem az első cafatot(?), ami a kezem ügyébe került, hogy azt közelebb tartva hozzá, megrebegtessem a szemei előtt.
- Így se ismerős? – Mosolyogtam rá, minden bizonnyal, mint valami eszelős. De hát mindent a cél érdekében. Figyeltem az arcvonásait, a szemét, a légzését, minden apró rezdülését, ami elárulhatja őt. De ha nem látok raja semmit, akkor se leszek elkeseredve, van még egy nagyon ütős ötletem, amivel megkoronázhatom ezt az egész őrületet.



now i'm stained by you





Stella Argent
Dante & Stella;; Food fight 3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
Dante & Stella;; Food fight EQmMl45
so why aren't you here?



Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 01, 2021 10:02 pm

Dante Wraith
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt
stella & dante
   

Ha tudtam volna előre, mi lesz az este menete, inkább otthon maradok.
Bárcsak tudnám, miféle gúnyos tréfát űz velem az univerzum. Egyáltalán miért pont velem, és miért így? Miért kellett így alakulnia mindennek? Másképp csinálnék mindent, ha kapnék egy újabb esélyt. Egy esélyt az időutazásra, vagy az újra kezdésre. Bár elméleteim szerint az sem vezetne semmi jóra. Az élet mindig ad valamit, s ha ad, akkor el is vesz egy azonos értékűt, hogy kiegyenlítse a természet törvényeit. Talán sokkal rosszabb dolgok történtek volna, ha aznap este úgy döntök, hogy mégsem tartok apámmal – már ha lehetne ennél rosszabb.
Belegondolni is szörnyű, vajon mit hinnének mások, ha hallanák, mi jár a fejemben. Biztosan azt gondolnák, hogy mindez pusztán szánalmas önsajnáltatás, felesleges hiszti és egy már-már túljátszott szerep, amivel azonosulnom kell, hogy az élők közé sorolhassam magam. De ez nem így van. Tudom, közhely, de senki sem értheti, amíg nem kerül a helyembe. Tönkretesz a tudat, hogy pont belőlem csináltak egy olyan lényt, amely lételeme, hogy pusztítsa az embereket. Pont belőlem, aki mindig is inkább magának ártott, csak hogy másoknak ne kelljen.
Elmélyedve gondolataimban már csak úgy álltam ott a bolt közepén, mintha egyedül lennék. Éreztem azt a bizonyos filmekbe illő érzést, mikor az ember képes kizárni mindent és mindenkit a hangokkal együtt. A gondolataim pedig szinte külső zajként érték el elmémet, mintha nem is az én szavaim lennének az én hangomon.
Sajnos a valóságban azonban ez nem így működik.
Elkalandozott tekintetem lassan emeltem ismét a lányra a polcok sorai közül, ahogy végig pásztáztam az édességek széles választékát, bár ha valaki megkért volna, hogy soroljam fel, mit láttam, nem tudnám elmondani. A figyelemhiányom teljessé nőtte ki magát, s ez akkor sem változott, mikor a velem szemben álló ismét megszólalt, miközben vádló tekintettel méregetett.
Láttam, ahogy mozog a szája. Tudtam, hogy hangok is jönnek ki rajta. Tekintetem követte ajkai mozgását, ahogy szépen megformálja szavait, melyeknek el kellett volna érnie hozzám, de valamiért mégsem ért célt. Akkorra már azon gondolkoztam, hogyha tényleg úgy gondolom, hogy az életem egy olyan fordulatot vett, amivel képtelen vagyok együtt élni, miért félem annyira a halált? Miért küzdök ennyire mégis egy ilyen elcseszett helyzetben is? Miért aggaszt, hogy talán egy vadász áll velem szemben, aki arra vár, hogy végre kibillenjek a magamra öltött szerepemből, s egy félresikerült elszólás vallomásként hagyja el ajkaim, hogy aztán a bolt közepén szúrhassa belém a kést, majd hagyjon ott a padlón elvérezni. Legalábbis a tekintetében biztosan ezt a reakciósorozatot láthatnám, de a valóságban várna egy tökéletes alkalomra, mikor legközelebb egyedül vagyok.
Talán nem is mi vagyunk a szörnyetegek, hanem ők – hasított aztán elmémbe, mikor kinyitotta a dobozt, majd orrom alá dugva kezdte mutogatni. Alattomos módon játszotta ezt a játékot, de be kellett látnom, jól csinálja.
Minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy az arcom legkisebb vonása rezdüljön, vagy hagyjam a wendigonak, hogy lebuktasson minket. A probléma csak az volt, hogy még mindig nem tudtam uralkodni felette, és éhes is voltam.
Mindig éhes vagyok.
Egy pillanatra a félelem érzete uralkodott el rajtam, s éreztem, ahogy kisebb áramlatként kúszik végig a bőröm alatt kínzó lassúsággal, végül sötét íriszeimben tükröződve ül ki arcomra. Csak imádkozni tudtam, hogy a velem szemben álló ne fedezze ezt fel, hiszen épp akkor volt elfoglalva azzal, hogy a dobozba nyúlva előhúzzon egy kisebb darabot.
Vége – szólalt meg egy hang a fejemben, ahogy éreztem, hogy a szervezetem kezdi feladni.
Azonban a várt hatás a meglepetés erejével tört rám. Amit éreztem az nem a bennem lakozó wendigo mocorgása volt. A gyomrom pedig nem az éhségtől bukfencezett egyet. Habár a nyál összefutott a számban, a gyomrom összeszűkült és úgy éreztem, ha tovább kell ott maradnom, hányni fogok. Az undor egyértelmű jelei ültek ki arcomra, miközben egyik kezem a szám elé kaptam, ahogy összeszorítottam a szemeim, szabad kezem pedig a hasamon helyeztem el, miközben kicsit előre is görnyedtem.
- Van egy olyan érzésem, hogy ez nem marha hús… – jelentettem ki végül, amint elmúlt a hányinger. – Talán jobb lenne visszazárni, mert ez a szag arra emlékeztet, mintha valami rohadna, és lassan nem csak én fogom érezni – mondtam fintorogva, miközben csak fél szemmel bírtam ránézni. – Hogy bírod ezt egyáltalán megfogni? Undorító.
Most már biztos. A wendigok szégyene vagyok…



You've got no place to hide and I'm feeling like a villain, got a hunger inside. One look in my eyes and you're running 'cause I'm coming, gonna eat you alive
I am the devil in disguise

Dante Wraith
Dante & Stella;; Food fight 99eb0d13b5e37c6aaa3c6168caf112a9ec9d2f1c

Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4l5e3cpe1rqq37j_400

Play by: :
nick R O B I N S O N
Életkor :
22
Tartózkodási hely :
B H
Foglalkozás :
killing my enemies, sometimes my friends
Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4lkkRE9b1rqq37j_400

Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Feb. 01, 2021 10:03 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Dante & Stella
this is what i call successful hand-delivery

Ha kívülről láttam volna magam ebben a helyzetben, valószínűleg egy eichen szökevénynek hittem volna magam. Ahogy nekiestem annak a szerencsétlen srácnak a bolt kellős közepén, egyszerűen fergetegesen viccesnek tűnt, még a saját szemszögemből nézve is. Pedig igazából semmi nevetnivaló nem volt ebben az egészben; azt gyanítottam, hogy Dante wendigo és szándékomban állt kideríteni, hogy igazam van-e. Talán választhattam volna jobb helyet és időpontot, mint fényes nappal egy sarki kis boltban ahhoz, hogy kinyissam a húst tartalmazó dobozt - ami még emberi szaglással is messziről bűzlött, de ha egyszer így alakult, most már alkalmazkodni kellett a helyzethez. Arról mondjuk fogalmam sem volt, hogy miért döntöttem úgy, hogy puszta kézzel ki is veszek belőle egyet. Nyilvánvalóan elment az eszem. Azért.
De ameddig erre a dologra Dante fel nem hívta a figyelmem, nem is foglalkoztam vele, túlságosan lekötött a fiú reakcióinak kicsikarása és tanulmányozása. Ám hiába vártam, hogy hirtelen kimarja majd a kezemből a húst, mint egy agyonéheztetett vadállat, inkább a rosszullét jeleit véltem felfedezni rajta.
- Nem az? - Értetlen fejet vágtam, pedig pontosan tudtam, hogy nem marhahús. Vagyis... erősen gyanítottam. - Nahát! Sose jöttem volna rá... - Talán az, hogy a szavai mellett undorodni láttam, ezek együtt indítottak el bennem valamit, ami ráébresztett, hogy valami büdös, gusztustalan, ismeretlen húst tartottam a kis kezecskémben. Ugyan lányos sikoly és undorodó hang egy sem hagyta el a számat, az arcomra kiült a horror, miközben gondolkodás nélkül elhajítottam a cafatot. Oké, ha egész pontosak akarunk lenni; dobtam. Eldobtam. Egyenesen neki a srácnak.
Igen, megtehettem volna, hogy egyszerűen csak ledobom az egészet és nem célba dobósat játszok vele, de valamilyen irracionális oknál fogva, felidegesített a reakciója, ami két, nekem egyáltalán nem tetsző dolgot jelentett. Az egyik, hogy tévedtem, ami persze elfogadhatatlan, szóval nem csoda, hogy mérgemben nekivágtam a húscafatot szerencsétlennek. A másik pedig, hogy nem tévedtem, Ő csak egyszerűen borzasztó jó színész, ebben az esetben pedig rózsák dukálnának neki, de mivel az nincs épp kéznél, kénytelen voltam húscafatokkal megdobálni...
Mielőtt megálljt parancsolhattam volna a kezemnek, már nyúlt is a következő cafatért és azt is az előző után küldte.
- Akkor. Mégis. Milyen. Hús? - minden szavam után hozzávágtam egy újabbat. Ha másban nem is, abban reménykedtem, hogy egy esetlegesen kirobbanó kajacsata majd elnyomja az indulataimat, amit közvetlenül még csak nem is Dante váltott ki, hanem a tény, hogy Ash küldte neki ezt a csomagot. És az, hogy fogalmam sem volt, miképpen kapcsolódtak ők a wendigókhoz - már ha kapcsolódtak egyáltalán, és ha nem, akkor mégis mi a magyarázat erre a csomagra?!
Igazából, ha Danténak sikerül jobban megnéznie, könnyen rájöhetett volna, hogy ez az egész nem kimondottan ellene irányult. Mert nem voltam más, mint egy zaklatott, dühös és pillanatnyilag elmeháborodott kotnyeles lány, akivel egy hangyányit elszaladt ló.
Nem érdekelt, hogy jelenetet rendeztem, az sem, hogy talán a seriffet is kihívják rám, azontúl, hogy valószínűleg kitiltanak a boltból is. Válaszokat akartam. Azt pedig így, vagy úgy, de ki fogom szedni ebből a fiúból.



now i'm stained by you





Stella Argent
Dante & Stella;; Food fight 3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
Dante & Stella;; Food fight EQmMl45
so why aren't you here?



Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 08, 2021 8:17 pm

Dante Wraith
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt
stella & dante
   

Ahogy a hányingerrel küszködve igyekeztem állni a sarat a lány viselkedésével szemben, azon kezdtem gondolkozni, mégis hogy fogok kikeveredni ebből. Hirtelen annyira reménytelennek tűnt a helyzet. A kezdeti gyanúsítgatás átment valami más viselkedési formába, ami az elmebaj komoly jeleit mutatta. Bevallom, egy kicsit talán el is kezdtem aggódni érte. Talán a rendőröket kellett volna hívnom, vagy a kórházat?
Időt sem hagyott nekem arra, hogy válaszoljak. Egyik pillanatról a másikra már csak arra eszméltem fel gondolataimból, hogy meglendíti a kezét, s az addig ott pihenő húsdarab egyenesen felém repül, hogy aztán az arcomba érjen célba. Teli találat. Automatikusan emeltem a kezeim védekező állásba, hogy takarhassam magam, de már túl késő volt. Olyan gyorsan és váratlanul történt az egész, hogy nem tudtam időben reagálni.
Tekintetemmel követtem ahogy a nemrégiben még felém közeledő húscafat előttem végzi a földön. Elképedve, a legnagyobb undorral egybekötve pislogtam magam elé lányos lepettségemben, majd a húsdobálóra. Bele sem akartam gondolni, hogy képes volt hozzám vágni egy emberi húsmaradványt.
Ismét felfordult a gyomrom.
- Mi a... - kezdtem bele felháborodva, mikor sikerült felfognom, mi is történt, viszont  nem volt lehetőségem befejezni a mondatot.
A lány újra megszólalt, s minden egyes szava mellé párosított egy darabot a csomagból is. Jobb ötlet híján gyorsan leguggoltam a bevásárló kocsi mögé, hogy megvédjen a felém dobott ételtől.
- Neked teljesen elment az eszed?! - Kiabáltam rá. - Mondtam már, hogy fogalmam sincs. Nem az enyém, de ha az enyém lenne sem lenne hozzá semmi közöd - folytattam tovább értetlenül, döbbenten és egyértelműen zakkantnak titulálva őt.
Akármi is volt ő, legszórakoztatóbb álmaim egyikében sem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmi megtörténhet velem. Az egész olyan volt, mint valami átverős műsor. Vajon a biztonsági szobában ezt végignézhették?
Félénken kukucskáltam ki a kocsi mögül, miközben az arcomra kivetülő ambivalens érzéseim kíséretében pislogtam rá, hogy vajon szabad-e a pálya. Vonásait elnézve azonban jobbnak láttam, ha egyelőre nem bújok elő a menedékemből. A földön szétszórt kaja maradványokat figyeltem, és valami hülye ötlettől vezérelve úgy éreztem, ideje visszaadnom neki ezt. Nehogy már azt higgye, majd csak úgy hagyom neki, hogy a bolt közepén megszórjon valamivel.
A mellettem lévő polcra vándorolt a tekintetem, ahol nem messze tőlem megláttam pár doboz tojást és egy ördögi ötlettől vezérelve érte is nyúltam. Ennél jobbat el sem tudtam volna képzelni a hatalmas választék közül. Leemeltem egy adaggal a polcról, s mielőtt túl sokat gondolkozhattam volna rajta, hogy ez valóban helyes dolog-e, már csak azt vettem észre, hogy kivettem egy darabot a tartójából, és megcéloztam vele Stellát reménykedve, hogy már az az egy darab is célba talál.
- Komolyan ezt szeretnéd játszani? - Kérdeztem egy szórakozott, bátor vigyorral a képemen a biztonságos kis helyemről.
Magam sem tudom, pontosan hogyan, de sikerült túltennem magam a tényen, hogy a csomagom majdnem egész tartalma a padlón hevert körülöttem. Igyekeztem kizárni a szagokat és a mélyről fel-feltörő vágyakozást az íze miatt, ezzel pedig sikerült megfeledkeznem arról is pár percre, hogy wendigo vagyok. Ha ez csak pár nappal is, de később történt volna meg, valószínűleg nem tudtam volna türtőztetni magam, de nagy pechére egy olyan természetfeletti kannibált fogott ki magának, aki éppen azért küzdött, hogy le tudja tuszkolni a nyers húst a torkán anélkül, hogy utána az vissza is jönne.
- Elmondanád, mit akarsz ezzel elérni? - szólaltam meg ismét egy rövidebb szünet elteltével, miközben már vettem is ki a következő tojást, hogyha szükséges, azonnal támadhassak. Úgy éreztem, ha anélkül folytatjuk ezt, hogy meg sem próbáljuk megbeszélni, annak semmiképp sem lesz jó vége. Hogy gondolhatta, hogy ez az ostoba terv be fog válni egyáltalán?
Lehet, hogy egyszerűen tényleg csak elmeháborodott?



You've got no place to hide and I'm feeling like a villain, got a hunger inside. One look in my eyes and you're running 'cause I'm coming, gonna eat you alive
I am the devil in disguise

Dante Wraith
Dante & Stella;; Food fight 99eb0d13b5e37c6aaa3c6168caf112a9ec9d2f1c

Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4l5e3cpe1rqq37j_400

Play by: :
nick R O B I N S O N
Életkor :
22
Tartózkodási hely :
B H
Foglalkozás :
killing my enemies, sometimes my friends
Dante & Stella;; Food fight Tumblr_inline_pd4lkkRE9b1rqq37j_400

Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


Dante & Stella;; Food fight Empty
Vissza az elejére Go down
 

Dante & Stella;; Food fight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Specials :: Múlt-