Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 32 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
1
Ember
5
Diclonius
0 (nem alkotható!)
Daimon
3
Pokolkutya
1
Vadász
6
Hibrid
4
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
2
Boszorkánymester
4
Wendigo
1
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



stella & daniel ;; heal a wound

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Stella Argent
Today at 1:18 am



jasper & eren; you ain't seen nothing yet

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Jasper Riggs
Szomb. Márc. 06, 2021 4:12 pm



Fawn&Eamon: Wet wraith

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Fawn Olossë
Pént. Márc. 05, 2021 9:32 pm



stella & eren; welcome to wonderland

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Eren Meth
Csüt. Márc. 04, 2021 10:17 pm



creed × faye - (un)fortunate meeting

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Creed Hollins
Csüt. Márc. 04, 2021 10:17 pm



Nem vagyok itt!

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Sheilah Blackwood
Szer. Márc. 03, 2021 1:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Dante Wraith, Leighton Lockhart


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Stella&Eamon: Her face was cold, so cold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Feb. 08, 2021 5:30 pm

Eamon Campbell
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Stella & Eamon

Amikor mindketten megláttuk a hullát, És amikor Te azt hitted mi voltunk azok...



Ágak jobb és bal oldalon is, néhol szúrnak, vagy úgy tesznek, legalább próbálkoznak vele, belekötnek kabátomba, megtépik derekamra csavart ingem ujját, mintha ismerkednének.
Talán így van, ahogy a róka belém költözött a fák, páskomok, bozótosok is mintha illegetnék magukat, talán beképzelem, vagy egy-egy levél sokkal sűrűbben keveredik borzas tincseim közé, a fűszálak engedékenyen lapulnak cipőm talpához?
Nanabi lapít most, én egyedül recsegtetem elhaladtamban az avart, neszezek nyakamba akasztott fényképezőgépemmel, kitapintom a gombokat, még a fókuszt is gyorsra állítom, nehogy legyen időm szöszölni a manuálissal, vagy hangosan berregjen nekem automatán.
Levegőm bennem ragad egy percre, ahogy egy kisebb árok széléhez érek és lepillantok az alján fekvő emberszerű, meztelen testre, egészen olyan elszörnyedt ábrázattal, mint amikor a földi halandók először látnak hullát, vagy meztelen nőt.
Az áldozat körmei karmok inkább, mintha valami élethtű karnevál szörnyszülöttje lenne, vagy farkas volt, akit visszaváltozás közben ért a halál, hát persze, kinek is lenne kihívás egy böhöm nagy szörnyeteg, sokkal egyszerűbb így, csak néhány árulkodó jel mesél a hozzáértő szemeknek.
Mi is így végeznénk vele igaz, Kitsune?
Megtorpanok, ahogy agyamban felgong a vészharang hirtelen és hangosan, mintha valami tilosnak ütköznék, megszólítottam, ilyesmivel, miközben én igazán…nem értek a meztelen nőkhöz, a hullák is csak a képzeletemben léteznek, amikor egy regényt olvasok el, vagy éjjel rosszat álmodom, ha előző este a helyszínelőket lestem, bármit, amit a vér, merev test és üres az ábrázat, ami így bevésődött tudattalanomba, mint ezt most itt.
Becsukom a szemem, de te éberen figyelsz már, így nem okoz gondot az az egy kattintás vakon, kép a halottról, amit hunyorgás követ, mégis rámeredek és a kis imbolygás, ahogy hallom nem csak én járok erre.
Megrezzenek, mint egy szarvas, pedig semmi közöm hozzájuk, a róka is csak tyúkot lop, nem merészkedik szarvasok közelébe, se farkasokéba, én itt csak néhány képet csinálok, hogy az elvont, beteg blogomba szösszenetet alkossak arról, milyen a tekintet, ha üres, sikoly, ha néma, hogyan néz rám az örökké túlra látó üvegszem, miként mászik át néhány gyanútlan hangya a kivillanó, fehér tépőfogakon…
Meneküljünk? Azt fogják hinni, hogy mi…
Maradunk! Egyenesen szembenézünk vele, rámosolygunk és lefényképezzük, vakuval.
Hát így történik, a hang irányába fordulok és mielőtt felfognám ki jár itt, kinek a képébe világítok, hangos kattanással elsül a fényképezőgép gyorsgombja és megszületik felvételem az élőről is.
Minket néz, igaz?



zene ⋮ szavak száma ⋮ megjegyzés ⋮ @





Make your own magic.


Eamon Campbell
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Tenor
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Tumblr_inline_ofssq6OdU31tlil9w_400
Play by: :
Tyler Young
Életkor :
18
Foglalkozás :
Tanuló
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f34656e4e357a52545450466e74513d3d2d3738323934343636342e313563333636633461386231326164653937303630353438353130362e676966?s=fit&w=720&h=720

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Feb. 12, 2021 4:05 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
◆ Eamon & Stells
you acting kinda suspicious

A nagybátyám meg fog ölni. Többnyire, ha ezzel a gondolattal készültem belevágni valamibe, annak kivétel nélkül az lett a vége, hogy valamilyen módon bajba keveredtem. Mintha a sors előre jinxet mondott volna rám és úgy rendelkezett, hogy mindenképp megleckéztessen az élet. Különösen mostanában, amikor amúgy is minden irányból csak a veszély leselkedett rám.
Meg kellett volna húznom magam, otthon maradni és hagyni, hogy Chris és a többi vadász tegye a dolgát, valamint bízni abban, hogy Jasper és a többiek mindenre felkészültek. Meg kellett volna várnom, míg a dolgok lassan kiforrják magukat nélkülem, vagy hogy legalább azok az Árészos rohadékok felhagyjanak az elrablásom megkísérlésével. A legutóbbi próbálkozásuknál képesek voltak a seriff hivatalt is belekeverni, ami annyit jelentett, hogy komolyan el akartak kapni és ennek érdekében képesek voltak minden aljasságot bevetni. Féltem tőlük, mert nem értettem, miért ragaszkodnak hozzám ennyire, miért nem öltek még meg, amikor bőven lett volna rám alkalmuk, és miért akartak minden áron a markukban tudni.
Ennek ellenére nem bírtam a seggemen maradni. Nem tudtam rávenni magam, hogy csak ölbe tett kézzel üljek, amikor mindenki más a város és a lakosság biztonságának megőrzésén dolgozott, szövetségeseket gyűjtött, vagy épp információkat szerzett. Én is tenni akartam valamit. Már csak azért is, mert addig se kellett arra az érzelmi viharra gondolnom, ami a bensőmben tombolt. Az is lehet, hogy igazából pont ez volt a fő oka. Önzőség lenne, hogy egy kis figyelemelterelésre vágytam?
Konkrét elképzelésem nem volt róla, mit akarok tenni, csak a vágyat éreztem, hogy csináljak valamit. Valami hasznosat azt hiszem. De mivel nem tudtam ezt hol is kezdhetném, úgy döntöttem elmegyek a családom bunkerébe, amit mostanában főhadiszállásként használtunk a kis csapatommal.
Így kötöttem ki késő délután az erdőben. Még viszonylag világos volt, a fák között barátságos félhomály uralkodott, ami megkönnyítette a közlekedést az aljnövényzeten keresztül. Nem olyan rég jártam erre utoljára, így pontosan tudtam, merre tartok; egész közel merészkedtem az egyik falka területéhez, csak azért mert ott már jobban kitaposott útvonalak vannak.
Szokatlanul csendesnek tűnt most minden, szemeimmel felváltva pásztáztam a fákat és a talajt, mintha csak keresnék valamit. Talán így is volt. Nem tudom miért tettem így, meglehet, hogy csak a csend nyugtalanított. Se egy madár, se kistestű állatok neszezésének hangját nem hallottam a közelben. Márpedig ha valamit tudtam az erdőkről - erről meg aztán különösen -, akkor az az, hogy nem jelent semmi jót a túl nagy csend.
Egyszer csak megláttam. Piros foltok pettyezték az egyik fa tövét és az avart körülötte. Vér. Nem is kellett ennél több, hogy az ösztöneim bekapcsoljanak és előjöjjön belőlem a vadász.
Követtem a nyomokat egészen addig, míg meg nem láttam egy alakot, nem sokkal előttem. Innen nem tűnt úgy, mintha ő sérült volna meg - bár lehet tévedek, szóval egy kicsit gyanúsnak tartottam.
Próbáltam csendesen megközelíteni, miközben elővigyázatosságból kezemet a dzsekim alatt lévő fegyverre csúsztattam. Ráléptem egy rohadt faágra, aminek reccsenése sikeresen le is buktatott, rögtön utána meg valami el is vakított néhány pillanatra. Mintha kattanást hallottam volna...
- Mi a franc? - kiáltottam fel háborogva, az arcom elé kapva a kezem. Miután kipislogtam a szemem elől a fénykarikákat, haragos pillantással néztem rá. Most tűnt fel, hogy fényképezőgép van nála. - Te lefényképeztél? Töröld ki!
Késztetést éreztem rá, hogy előkapjam a pisztolyt és lepuffantsam. Úgyis csak altató lövedék van benne. Megérdemelné... De nem teszek ilyet. Még.
Jól megnéztem magamnak a vonásait és diszkréten végigpillantva rajta próbáltam felmérni, ő vérezte-e össze az erdőt. Egy karcolást sem vettem észre rajta, ellenben feltűnik az árok, ami mellett ácsorog. Enyhén közelebb lépek, hogy belepillanthassak ééééés bingó. Már tudtam, kinek a nyomát követtem. Első ránézésre úgy tűnt, valami szétmarcangolta szegényt.
- Elég nyugodtnak tűnsz ahhoz képest, hogy egy holttest mellett ácsorogsz - állapítottam meg hidegen, egy lépést hátrálva tőle.
Lehet, hogy kezdek kissé paranoiás lenni és ezért néztem lassan minden második személyt árészosnak, de lássuk be, ez azért elég furcsa szituáció...




now i'm stained by you





Stella Argent
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  3SJP0RV
Play by: :
selena gomez
Életkor :
18
Tartózkodási hely :
beacon hills
and I have missed you all day
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  EQmMl45
so why aren't you here?



Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 15, 2021 5:40 pm

Eamon Campbell
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

Stella & Eamon

Amikor mindketten megláttuk a hullát, És amikor Te azt hitted mi voltunk azok...



Lehet, hogy nem vakuval kellett volna - minden ilyesmi gyorsan fordul meg viszonylag sebesen működő elmémben, ahogy ott állok egy árok szélén, melynek mélyén egy feltépett torkú farkas hever.
Szeretek ott lenni a dolgok sűrűjében, megírni magamnak, aztán eltenni, rácsukni a fiókot és soha többé nem gondolni rá.
Megfordult a fejemben, hogy jelentkezem az iskolaújságnál, mint szerény és ártatlan gólya, Nanabi nélkül, csak én, ezzel a viszonylag jó minőségű Canon géppel, meg nagy, barna szemeimmel, de nem a pletykarovat érdekelne és egy-egy gyilkosság, talán még az egyetemisták gyomrát is felkavarná.
Egyelőre nem a halottról készül felvétel, hanem róla, egy hirtelen felbukkanó lányról.
Éppen ahogy egy ágra lép és az kettétörik alatta, miközben körvonalai élessé válnak és a fókusz megállapodik döbbent arcán.
Igazán művészi, talán kattintanék még párat, ha nem zökkentene ki egy hangos franc.
Elfelejtettük kikapcsolni a vakut.
Kellemetlen…
Elengedem a gépet, az a maga vaskos valójában ütődik mellkasomnak, arcomon szégyellős döbbenet honol, egy kis pislogással fűszerezve, de mielőtt bocsánatot rebegnék, eltűnik. Azt nem engeded Nanabi, pedig sokszor megbánom minden lélegzetem.
- Miért? Jó lett! Ha megadod a címed, átküldöm.
Mert hiszen nem kockáztathatunk, kitépi a nyakunkból ezt a drága gépet és nincs pénzünk másikra.
Az apám sóher, főleg amióta számára is egyértelmű, hogy két szájat kell etetnie…
Félrepislantok, talán gorombaságnak tűnt, azon gondolok, hogy Nanabit kijátszva hogyan tudnék mégis bocsánatot kérni…
Késő, általában elkésem a helyes szavakkal, mert miközben ő végigmér és teszek egy tétova pillantást az árok felé, már elfelejtem a fotót. Elvégre a hulla fontosabb.
Lepillantok rá, a torkát tépték fel, de közelebb kellene menni, nem csak a fotó kedvéért.
- Tőle nem kell félnem.
Ebből a szögből rossz lesz a felvétel és van már társaságunk is.
Egy percig döbbenten meredek rá, ismét megfogom a gép oldalmarkolatát, minta rátámaszkodnék, de kitsune miatt nincs szükségem mankókra.
Azt hiszem nélküle…
- Azt hiszed mi voltunk?
Hirtelen elfeledkezem a többes számról, talán mert általában keveset beszélek, partner mindig van a fejemben, és emberek idegenek, megbízhatatlanok, sosem értenék, a számkivetettek életét éljük, azokét, akik hobbiból holttesteket fotózgatnak, hogy utána kitalált cikkeket írjanak róluk, hogy a hangok a fejükben kiröhögjék őket.
Rámeredek, tágra nyílt szemmel, de vajon sokat segít-e, hogy kihúzom magam és helyesbítek.
- Mármint én voltam, én egyedül?


zene ⋮ szavak száma ⋮ megjegyzés ⋮ @





Make your own magic.


Eamon Campbell
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Tenor
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Tumblr_inline_ofssq6OdU31tlil9w_400
Play by: :
Tyler Young
Életkor :
18
Foglalkozás :
Tanuló
Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f34656e4e357a52545450466e74513d3d2d3738323934343636342e313563333636633461386231326164653937303630353438353130362e676966?s=fit&w=720&h=720

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Stella&Eamon: Her face was cold, so cold  Empty
Vissza az elejére Go down
 

Stella&Eamon: Her face was cold, so cold

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Erdő-